bekaphattyuk

Jaj de jó nekem. Valahogy elmegy mellettem a sok politikai feszültség ami az ünnepeinket jellemzi. Két pálinka meg néhány fröccs után, a grillsajtot, meg a félig égetett tarját  rágcsálva, képes vagyok kívülről szemlélni a szerencsétlenebb honfitársaimat akik pont ma akarnak felvonulni, vagy ellenvonulni valamelyik "ügy" oldalán.

Közben azon gondolkodom, hogy a Nagyok akikre ma emlékezni, igazán figyelni kéne, vajon mit szólnának látva a megosztottságot, a hegymély törésvonalakat, melyek - úgy tűnik-   örök éket vertek közénk.

Melyik oldalra állnának, állnának valahova? Vagy ülnének a Pilvaxban és a melegből, két kávé között fejcsóválva kibámulnának a szürkeségben menetelő  a tömegre. Meg az ellentömegre.

Hogy értékelnék az aktuálpolitikai kérdéseket, mit éreznének fontosnak, mire legyintenének?
Ha megidézhetnénk szellemüket, mit súgnának?

Lehet csak merednének ránk némán, de közben hallanánk, hogy a szívük pont most szakad meg.

Sok itt a műbalhé, a felfújt, fölöslegesen kirobbantott, gyengén megideologizált látszatakció, ami csak az ellenségkép életben tartásáért zajlik. De ez nem is véletlen, szükség van rá. Ha nincs ellenség, nincs kampány, márpedig egy évvel a választások előtt ez elképzelhetetlen. A politika mindig valami ellen szól elsősorban, és aztán valami mellett.

Európa csábító. Mindig is az volt.

Bevándorolt ide mindenki aki rájött, hogy klassz hely. Nem is mindig békésen, és nem is mindig sikerült teljesen integrálódni. Vannak akik lóháton, íjjal jöttek ezer, meg olyanok is aki Indiából ötszáz éve.

Akkor mi is a gond azzal, hogy nyomorúságos körülményeik miatt, mások is így akarnak tenni?

Egyszerű.
Hiányzik az egykori tér ami be tudta fogadni az érkezőket.
Hiányzik az idő a felgyorsult világban a folyamatos integrációra.

Bár Európa népessége elöregszik, és a népesség növekedése egyre csökken, mégis megszámlálhatatlanul többen vagyunk mint ezer, vagy száz éve. A végtelen vadont felváltotta a művelt föld, az egykor pár viskót számláló tanyák mára sok helyen városok,kiterjedt agglomerációval.

Márpedig ha a tér közös, akkor el kell viselni a másikat, legyen szó sorban állásról, emberszagról a villamoson, vagy a szomszéd kertjéből áthallatszó zenéről, vallásról, szokásokról, nyelvről.
Szűkült (más szemszögből persze tágult) a tér más értelemben is, van modern közlekedés.
A szűkülő tér pedig hamar egymás mellé sodor mindenkit aki addig távol volt egymástól, és világosabban rajzolódnak ki az különbségek.

Mégsem e kényelmetlenségek miatt kell elhatárolódni más kultúrák nagy mértékű befogadásától.

Európa a nyugati világ termékeny ősanyja, ami mostanra eljutott odáig, hogy azok között az országok között akik kifejezték összetartozásukat, béke, és viszonylagos gazdasági biztonság van. Ehhez kellettek a Római birodalom vívmányai, a görög kultúra, a kereszténység térnyerése, a reformáció, a felvilágosodás, az ipari forradalom, a kapitalizmus ereje, német precizitás, magyar leleményesség, francia konyhaművészet.
A sor fantasztikus, és összeköt.

Ugyanez az Európa szörnyeteg. Változatos eszmék, és érdekek sokasága mentén dózerolta tömegsírokba, nyomorította meg saját fiait és lányait, millió számra. Egymást öldöklő királyságok, inkvizíció, a kontinensről sarjadó, és világot lángba borító pusztítás, a hidegháború.
A sor ocsmány, és összeköt.

Ez volt a szörnyű ára annak hogy mostanra megértsük, majd levessük magunkról a feudalizmust, az inkvizíciót, a fasizmust, a fajgyűlöletet, a kommunizmust, és toleráljuk a másikat, úgy-ahogy. Ez volt a borzasztó lecke ami lehetővé tette a mostani prosperálást. A kivételes lehetőséget, hogy Európa egy olyan korszakát élhetjük a délszláv háború vége óta, ahol nincs miért félni a szomszédos országtól.
Egykor végtelenül domináns rendszerek - mint a katolicizmus -  szorultak háttérbe, és helyükön több másik szökkent szárba folyamatosan árnyalva Európa arcát.
Nem kevés harc árán, egy színes kontinens jött létre, ahol ezerféle gondolkodású, habitusú nép, ember, de alapvetően közös gyökerekkel, sok közös szokással él együtt, mozog szabadon.

Európa nem menekült sehova, nem vándorolt el, Európa megfizette az árat, és Európa végül felfogta, hogy egyszerűen nincs más igazi út számára mint a közös, még ha ennek mivoltában, a követendő irányokban nincs is mindig teljes egyetértés.

A bevándorlókhoz, de általánosságban a kisebbségekhez való viszonyulás az egyik nagy törésvonal, és igen jól jellemzi az egyes politikai irányokat. Az ezzel kapcsolatban látható feszültségek csak lassan szűnhetnek meg, ha egyáltalán valamikor megszűnnek. Feltehetőleg majd csak akkor, amikor a jelen levő kisebbségek a jelenleginél jóval nagyobb mértékben asszimilálódtak. Ez meghatározhatatlan mennyiségű időt, és energiát vehet még igénybe.

És ezzel el is érkeztünk a probléma lényegéhez.
Tekintsünk el minden humanitárius megfontolástól, tekintsünk el minden valós, vagy vélt a bevándorlókkal kapcsolatos félelemtől. Tekintsünk el bevándorlás okaitól.

Tekintsünk el attól, hogy kinek van igaza.

Lássuk meg az axiómát: Az alapvető szociális szemléletét, eszmerendszerét, politikai beállítottságát egyetlen európai sem fogja egyik pillanatról a másikra megváltoztatni.

Ezért a bevándorlók érkezése, a már meglevő komoly törésvonalak mentén még jobban szétválasztja az európaikat.
Ha a bevándorlók nagy mennyiségben érkeznek a kontinensre az felszítja ezeket az ellentéteket, ha maradnak akkor az állandósítja. 

Ez rossz. Mindenkinek.

Elég egy pillantást vetni a hazai helyzetre. Totális megosztottság a cigányság kapcsán (is). Egy alapvetően más gyökerekkel rendelkező kisebbség, melynek integrálódása nagyon nehezen megy. Mondhatnánk, hogy inkább csak vánszorog mintsem halad. 
Ez nem csak a budapesti frissen végzett, baloldali szociológus lány és a szabolcsi, három műszakban dolgozó Jobbik szavazó között okoz feloldhatatlan ellentétet.
A cigánysághoz való viszonyulás elképesztő hatékonysággal szeparálja az embereket itthon, és ver éket egyébként közös térben, és hasonló élethelyzetekben élő, érdeklődésben, ízlésben nagyon rokon emberek közé.
És ez sokkal károsabb mint a cigányság valós vagy feltételezett bűnei.

Párhuzamos, súlyos példaként elég egy pillantást vetni a francia, belga helyzetre, vagy az amerikai eseményekre.
A lassan, vagy rosszul, vagy sehogy sem integrálódó kisebbségek, és az emiatt megkövülő előítéletek pedig olyan változatosan szélsőséges problémaspirált eredményeznek , mint a marseillei, párizsi, brüsszeli gettók, vagy ártatlan emberek életébe kerülő rendőri túlkapások, a nők csoportos zaklatása, megerőszakolása, és az ezen problémák mentén élesen megosztott társadalom.

A bevándorlással ugyan nem azonos, de általa lényegesen könnyebben megvalósuló terrorizmus ráadásul olyan olaj erre a tűzre aminek hatásait nem szabad alábecsülni. 
Az általa szított indulatok veszélyesek, hiszen ha az Európán belül az ellentétek eljutnak egy kezelhetetlen szintre és a kontinens elfordítja tőlünk a most mutatott kedves arcát, csak reménykedhetünk, hogy nem a szörny pofájával kell szembenéznünk hamarosan.

Összegezve.

Azt tudjuk, hogy nem működik jól a kisebbségek integrációja, és a kérdéskör a legvaskosabb törésvonalak egyike Európában, mely nagy mértékben erősödhet ha a bevándorlás, vagy a más kultúrájú kisebbség növekedése túl intenzív.
Azt is tudjuk, hogy itt Európában a jelenlegi állapotban ha nehézkesen is, de tudunk együtt működni.
Mivel jelen esetben a bevándorlás pártiak egyben változás pártiak is, hiszen a jelenlegi viszonylag stabil rendszer egyik instabil, problémás eleméhez adnának hozzá,nekik kell feltenni a következő kérdéseket.

Érdemes-e bármilyen megfontolásból tovább növelni a témában már meglevő szakadékot az európai emberek között? Hova vezethet ez? Mit látunk a múltban?
Nem kellene-e a kontinens problémáit - köztük a már jelen levő kisebbségek integrációját - hatékonyan megoldani, mielőtt újra befogadunk másokat?

Nem lenne-e jobb több időt hagyni magunknak, hogy egymáshoz is közelebb kerüljünk - mi európaiak - akik a közös gyökerek, szokások ellenére nem is olyan nagyon régen még egymást öltük, nagyhatalmak osztottak minket ketté?

Miért nem elég ha segítsünk amivel tudunk - pénzzel, eszközzel, szaktudással - hogy az arra rászorultak a saját kultúrkörükbe tartozó országokban biztonságos menedékre leljenek?

Érdemes-e a nehezen elért, saját törékeny egységünket kockáztatnunk azzal, hogy a határainkon belül újabb, a kontinens dinamikáját megbonyolító elemeket fogadjunk akik nem voltak képesek egységre a saját országukban sem?

Véleménynyilvánítás a Kossuth téren. Alapja van, a szimpatizánsoknak pedig joga, sőt kötelessége a részvétel. Kérdés, hogy mit remél az tüntető tömeg?

Az aktuális címek alatt - internetadó, kitiltási botrány - össze lehetett terelni sokakat akik a jelenlegi kormányzás ellen vannak. A tömeg bár homogén az adott témákban közös vélemény okán, továbbra is az ellenzéki pártok valamelyikéhez húz. Persze ott vannak sokan a pártsemleges arcok is a masszában, de érdekes módon mégis keveredik itt mindenki, aki eddig még véletlenül sem keveredett.

Ember legyen az ip-címén aki teljesen érti az elmúlt időszak eseményeit.

Az egyértelmű, hogy az ellenzéknek úgy kellettek az elmúlt hetek eseményei mint egy falat kenyér. Ahogy a kormányzati kommunikáció nem győzi kihangsúlyozni, a Fidesz tropára verte a többi pártot a három választás alatt. ( Talán majd egy másik bejegyzésben leírom, hogy mit gondolok a 2/3 valódiságáról, most maradjunk annyiban, hogy minden szinten dominál a kormánypárt.)

Az elmúlt időszakig egyetlen képet tudtam társítani a baloldal vergődéséhez: pár ember süllyed a zöldeskék óceánban, méterekkel a felszín alatt, szájukból buborékok szaladnak felfele, arcukon a bamba tanácstalanság keveredik az oxigénhiány lilájával. Hol egymás kezét elengedve, hol a másik karjába kapaszkodva, így gátolva a tempózást. Már ha lenne köztük olyan aki a felismerné, hogy a meleg vizes pancsolómedencében megszokott rugdalózás ide már kevés lesz, és a pingvines úszógumi is kilométerekkel arrébb lebeg, kidurranva.

És ebben a környezetben érkezik a narancs mentőöv, fehér felirattal:"Internetadó". Személyesen a hajóskapitány Orbán Viktortól. 
A hajóra ugyan nem húzza fel őket, de a meglepő segítség egy nagy levegővételhez mégis elég.

Hagyjuk azokat az eleméleteket (nem elvetem, csak kevéssé tartom valószínűleg) amik szerint a kitiltási botrány elfedésére nyújtották be a tervezetet. Itthon az átlagpolgár nagyjából immunis már a korrupciós hírekre. A többség egy-két napig elkáromkodik rajta, de hogy utcára menjen emiatt, ahhoz már extra méretű disznóságnak kell történnie. Évtizedek óta ebben szocializálódunk, nem csak a politika, de a mindennapok szintjén, mostanra az ingerküszöbünk az egekben van. Az hogy egy újabb sikertelen MÁV igazgató távozik olyan végkielégítéssel, ami másnak egy fél élet spórolása, annyira háborít fel, mint hogy a szomszéd megint két órája fúr valamit.

Ha nem elterelés, akkor viszont ismételten rácsodálkozik az ember, hogy a kormány kommunikációja megint mennyire mellément. Hol, miért, és hogyan?

Miként lehet, hogy nem értik, hogy az 50 év alattiak döntő többségének mekkora szerepet játszik az életében a net. Kimeríthetetlen információ, és szórakozásforrás, könnyű ismerkedés és kapcsolattartás, hogy a pornóról ne is beszéljünk. Fontos a diákoknak, a cégeknek, fontos azoknak akik nem engedhetnek meg maguknak mást. Ez már annyira széles réteg, hogy óvhatatlanul magába foglalja a kormánypártot támogatók egy jelentős részét is.
Egy ilyen dologhoz olyan mértékű körültekintéssel, és óvatossággal kell hozzányúlni, mint a lepke szárnyához.
Ehelyett szétmorzsolták majd a homlokukra kenték a hímport - "Ide lőjetek!" felkiáltással.

Az addig oké, hogy OV nem függ naphosszat 9gag-en, de hogy senkinek nem tűntek fel a szakmai (informatikai, és kommunikációs) hibák az igazán meglepő.
Főleg azért, mert általában elég jól fel van építve a kormányzati retorika, közlésrendszer, tehát profi csapat dolgozik ezen, és mégis: időről időre jön egy akkora hiba, hogy az ember csak pislog.
Hány helyen is sikerült elrontani a dolgot, és mik azok a pontok ahol a média, és az ellenzék a legjobb fogást találta?

Amikor eredeti tervezetbe 150ft/gb összeg került akkor vajon egy majom kötött össze véletlenszerűen egy számot és egy mértékegységet? Senkinek nem tűnt fel, hogy ez teljesen tarthatatlan lenne? 
Sejtésem szerint ez csak úgy történhetett hogy a felső korlátról szóló rész egyszerűen kimaradt.
Kíváncsi lettem volna az újságíró arcára aki elsőként olvasta a tervezetet. Szem kikerekedik, a vigyorra húzódó ajkak némán formázzák a szavakat: "Fú baszod, ez oda fog verni." 
És igaza is van, olyan magas labda ez, amit csak örömmel lehet lecsapni.

Ha volt a tervben a benyújtás előtt egy felső korlát akkor az hogyan maradhatott ki a tervezetből?
Hiába próbáltak a korlát megemlítésével menteni a kormányzati szóvivők (ezt meg elgépeltem és lett belőle szóvívók, tetszett ,de majd máshol máshoz), a média nagy része nem siette el a főcímek módosítását, az ellenzék sem igyekezett ezt az információt előtérbe tolni.

Az internet, a véleményformálástól kezdve, a lelki, testi, anyagi lehetőségeink kiteljesítésében is segít, ezáltal nem csak egyszerű eszköz  hanem a szabadság modern jelképe.
Az arab tavasztól, az ukrajnai eseményeken át az Anon-ig, sok minden erősíti bennünk ezt a képet, nyilván nem alaptalanul. Ezért a fentebb említett óvatosság hiányában, az ellenzék maximálisan tudta kijátszani a kártyát. Márpedig egy forrongó közegben, jelképek ellen, egy dadogós "jaj mi nem úgy gondoltuk" válasszal mit sem lehet elérni.

Az átháríthatóság kérdésére nem sikerült az megnyugtató válaszokat adnia a kormányzásnak.
A rezsicsökkentés, a bankok regulázása, a telefonadó, bár jó irányba mutató törekvések nem teljesen sikeresek, mert egy részüket valóban áthárították az emberekre. Nem alakult ki igazán jó stratégia arra, hogy ennek útját állja  a kormány. Talán majd az állami szolgáltatókkal. Az ellenzék az első lépésektől látja hol lehet belekötni az intézkedésekbe, és csak a negatívumokra fókuszálva, felnagyítva a hiányosságokat szajkózza a magáét. Nem hatástalanul, és ez most igencsak kapóra jött.

A fentiek együtt könnyedén hoznak össze olyan tömegeket mint amit a tüntetések során láttunk. Az egyszerűeket akik addig jutottak, hogy "elveszik az internetet", azokat akiknek egy esetleges áthárítás esetén valóban számít a megnövekedett költség, azokat akik elvi alapon csatlakoztak.

Sokan politikai alapon tartottak a tüntetőkkel, hogy kinyilvánítsák szembenállásukat a jelenlegi kormányzással, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a tüntetések gerincét biztosan nem kormánypárti szavazók alkották. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy voltak olyan jobbközép gondolkodású emberek akik kimentek véleményt nyilvánítani, mert nem értenek egyet a szándékkal.

Bár az egybites (stílszerűen) párt fanatikusok (bármely oldalról is) hisznek abban, hogy csupa felbujtott kommunista, vagy lánglelkű szabadságharcos alkotta a tüntető tömegeket, a világ nem fekete-fehér.
Sajnos itthon így akarjuk látni, nem tudunk vélemények, gondolatok sokaságából, egészséges vitából közösen építkezni. Ezen a tüntetésen egyszerre emelte fel telefonját bal és jobboldali, szerintem kár volt a tüntetés konkrét céljától eltérő rigmusokkal megtörni ezt az egységet.

OV - vagy környezete - végül felismerte a hibákat, és hogy néppártként nem lehet egy ilyen kényes, és ekkora tömegek számára fontos területre ilyen otrombán új adót kivetni, és a megfelelő lépést húztak. Kérdés, hogy miért nem volt világos számukra már előbb, hogy hány sebtől vérzik a tervezet. A tiltakozók homogenitása miatt szintén jó döntés a békemenet elvetése, óhatatlanul is meghasonlásra kényszerített volna sokakat, ami akár Fidesz támogatottságának eséséhez is vezethetett volna.

Nem gondolom, hogy egy jobban átgondolt forgalom utáni, és maximális összeggel, jól kidolgozott stratégiával az átháríthatóság ellen nem lehetett volna bevezetni ezt az új adónemet. A nemzeti konzultációval újra napirendre kerül majd a téma, személy szerint kíváncsi vagyok, hogy a kormányzati hibák felismerése jelentkezik-e a kérdések minőségében, és a konzultáció kiértékelésében.

Látom és értem (egyet is) azok érveit akik azt mondják nem kell több adó, inkább a korrupciót kéne felszámolni, kifehéríteni a gazdaságot. 
Ez egy nagyon nehezen kivitelezhető, hosszú távú terv, ami az egész társadalom átalakulását igényli (talán egy egész vagy több generációváltást),  és egy nagyon új, nagyon friss, nagyon tiszta, nagyon hiteles, és kellő támogatottságú erőt, ami jelenleg nincs hazai politikában.

Látom és értem (egyet is) a kormányzati szándékot az alapvető szükségletek előtérbe helyezésére (lakhatás, víz, villany, fűtés, étel, szaporodás), a másodlagosakkal (telefon, internet, chips, kóla, dohány, alkohol) szemben, amennyire lehet a nagy piaci szereplők kárára, és kevésbé az emberekére.
Ezt egy viszonylag rövid távon (a mostani ciklus végéig) kivitelezhető tervnek tartom, ami hamar az ország javára tud lenni.
Ehhez elég egy karizmatikus, tapasztalt politikus, kellő pártbeli, és országos (ezáltal parlamenti) támogatottsággal, ha nem is tökéletes, de megfelelő koncepcióval, és nagy elszántsággal. Jelenleg egy ilyen van.

Sajnálnám ha az ilyen bakik miatt, a rövid távú terv elakadna, jó útnak gondolom, és szükségesnek, mielőtt a hosszú távú tervnek egyáltalán nekikezdhetnénk.

Eltelt két nap a szombati futbaleset (bocs) óta, tengernyi cikk, post, komment lepte el a netet, és ha valaki volt elég elszánt akkor gyönyörűen kirajzolódott a magyar társadalom focihoz való viszonyulásának képe.

Tessék egyet választani:
Van aki focibuzi.
Van aki jobban szereti a focit mint más sportokat.
Van aki nem szereti a focit.

Még egyet opcionálisan:
Kivéve a magyar foci.
Magyar fociból csak a válogatott.
Csak a magyar foci.

8-1 után tessék kettő egymásnak nem ellentmondót választani, és kombinálni az előző blokkokkal kombinálni.
Van aki kárörvend.
Van aki csalódott.
Van aki okoskodik.
Van aki felháborodik.

Én focit a többi sportnál jobban szerető, de az itthoni futballból csak a válogatottat követő, csalódott kategóriába esem. Ennek kapcsán elgondolkodtam kik lehetnek a hasonszőrűek, és hogyan élték meg a szombati verést.

Az tuti, hogy nálam játszik a 86-os vb, meg egyáltalán az akkori sportünnepek, sztárok, akiknek a neve egyet jelentett a menőséggel. Ülünk a faterral egy igazi szoci kocsmában - vasszékek trapéz alakú fehér háttámlával, és ülőrésszel, piros-fehér kockás műanyag abroszok csíptetve, az asztalokon zöld és barna övegekben sör,  sima és sárga füstüveg ablakok váltakoznak, áll a cigarettafüst.  Az Argentinok / Németek / stb. meg mennek mint a gép. 
Ismerősen hangzik?
Akkor jó eséllyel Te is úgy voltál a vb selejtezőkkel, hogy talán most újra élhetem a gyermekkorom / fiatalságom egy nagyon jó élményét: egy világversenyen szurkolhatok a válogatottnak.
Akkor valószínűleg Te sem fröcsögsz, inkább csak csendben nyalogatod a sebeidet, és arra gondolsz, hogy nem valószínű, hogy egyhamar bárhova is kijutunk, de azért reménykedsz, hogy az Észtek titkon honosítanak egy csapat összeszokott brazilt a holnapi meccsig.
Akkor Neked is olyan volt ez az időszak mint egy repülőút ahol egész jól sikerült a felszállás , és az út első fele, aztán valami hiba után (Mo-Ro 2-2), felrobbant a hajtómű (Bukarest), és végül hatalmas robbanással csapódtunk a talajba (8-1).
Akkor Neked is szar kihúzni a kezed a biliből.

Mert hiába értek egyet javarészt azzal amit Szalai a sajtótájékoztatón mondott, mert hiába értek egyet azzal, hogy kár ennyi pénzt fektetni a hazai labdarúgásba, jó volt eljátszani a gondolattal, hogy egy pótselejtezőt legalább elérhetünk.

Te is szeretted volna, ha még nagyobb mákunk van, és kijutunk, még ha utána kínosan is kell röhögni magunkon minden áldott csoportmeccsen.

Gondolom Te is mentegeted a most komolyabbat hibázó Bogdánt, sajnálod, hogy Varga hiába hajtott, és még Guzmicsot, és Devecserit is inkább csak szánod, mintsem haragudnál rájuk. Talán nem oda valók ahol voltak, talán túlértékelték magukat, talán más értékelte őket túl.

Ha olyan békés alkat vagy mint én, akkor  nem tudsz igazán haragudni Egervárira sem, erre az ősz muksóra,mert félútig kis szerencsével egészen jól elvezette a repülőt, és ez idő alatt jó volt számolgatni, reménykedni.

Gondolom megnézed mit játszunk Andorra ellen.
Szolidan, otthon a fotelből, ágyból, mert szerdán meló....

Gondolom Neked is rossz látni, hogy a keselyűk, akik a romániai bukta után már méterekre köröztek a válogatott felett, most lecsaptak.

Persze nem kérdés - már 20 éve nem az -, hogy mély, és sokaknak fájdalmas változás kell.

Azt azonban kétlem hogy kampós csőrökre lenne itt szükség, inkább szikére, és arra, hogy akik szeretik ezt a sportágat, és tehetik - köztük leginkább a miniszterelnök - biztos kézzel vágjon ott, ahol kell, kíméletet nem ismerve.

Nem szeretem az ilyen reggeleket, amikor valami fossal indul a nap.
Márpedig a mai ilyen volt, mert megtudtam, hogy valószínűleg nem fogok kijutni a románok elleni meccsre, pedig nagy lelkesedéssel vártam a márciust.

Aztán elolvastam a kapcsolódó cikkeket, blogbejegyzéseket és elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon kire is haragudjak....

Itthon elég sokféle módon állnak az emberek a focihoz.
Vannak akik szerint totálisan be kellene szüntetni a sportágat itthon, mert egy vicc.
Vannak akik kimennek a meccsekre röhögve-sírva szurkolni, és reménykednek, hogy talán majd egyszer jobb lesz.
Vannak akik ennyire már nem veszik a fáradságot, de otthon azért bontanak pár sört a tévé előtt ha a csapatuk játszik.
Vannak akik már inkább külföldi csapatnak szurkolnak, külföldi bajnokságokat néznek.
Vannak akik csak szeretik a futballt és csapat szimpátiától mentesen jó mérkőzéseket követnek.
Vannak akik csak a világ, kontinens szintű rendezvényeket követik.
Vannak akik a balhéért mennek ki a meccsekre.

Van még egy kategória akik nem esik igazán a fentiek egyikébe sem, néhányba biztosan nem.
Viszont bármilyen a nemzetközi porondon zajló magyar vonatkozású meccset megnéz, és szívből szurkol a mieinknek válogatott szinten, és ha nagyot szívunk akkor csalódott, ha összejön egy szebb eredmény az jó érzéssel tölti el.

Örül ha más bajnokságokban jól megy a hazánk fiának, mert az válogatottat is erősíti, de még az idegenlégiósokkal teletűzdelt itthoni klubcsapatokért is szorít, hiszen az ő fejlődésük a hazai bajnokságban is hozhat valami lassú változást.
És persze elenged pár basszameget ha valami rossz történik. Teljes gyógyulást Gera!

Az utóbbiba tartozom. Sajnos ritkán jutok ki a helyszínre, de a románok elleni meccs fontossága miatt szerettem volna kint lenni, és buzdítani a csapatunkat.
Jelen állás szerint nem így lesz.

Ugorjunk most vissza az egész történet gyújtópontjához, az Izrael elleni meccshez.

A FIFA álláspontja tiszta volt a meccs előtt is a lelátókon megjelenő idegengyűlölet kapcsán, axiómaként lehet kezelni, hogy nem fogják eltűrni a jelenséget. Annak ellenére, hogy a profi sport mára az lett ami, kár lenne engedni, hogy a bundázási, és dopping botrányok mellett szurkolói(?) gyűlölködés tarkítsa a helyzetet minden mérkőzésen.
Biztosak lehetünk abban is, hogy a FIFA leszarja, hogy mennyire esik rosszul valakiknek, hogy nem lehet ott a meccsen, nem egyénekben gondolkodik, minket az MLSZ képvisel a világ felé.
Hozzátenném, hogy azért a FIFA is erőset húzott, mert ők is tisztában vannak, hogy milyen fontos a következő vb selejtezőnk. Jó lenne ha átgondolnák, és valamiféle köztes utat sikerülne találni az MLSZ fellebbezése során.

Abba most nem mennék bele, hogy amit sikerül tőlünk nyugatabbra megoldani - itt most a meccseken való rendet - azt itthon miért nem. Kicsi pénz, kicsi foci... mindenki bővítheti ahogy akarja. Lehet, hogy a rosszul  működő klubok felpénzelése helyett, más dolgokra kellene költeni, a sikeres külföldi minta pár elemét átvenni, és alkalmazni itthon. Ezt csak sejthetem, de nem vagyok szakember.

Az MLSZ (és kapcsolódó körök) nagyon átgondolatlanul választotta ki az ellenfelet, hiszen jó esély volt arra, hogy a szurkolók egy részének a magatartása szemet fog szúrni több helyen, és ezt valamiféle szankció fogja követni. Azt is nagyjából lehetett tudni, hogy ha büntetni fognak minket akkor elképzelhető, hogy a következő meccs zárt kapuk mögött fog zajlani, azt is lehetett tudni, hogy melyik mérkőzés lesz ez.
Az addig oké, hogy egy átlagos szélsőjobboldali és/vagy focihuligán nem akarja,tudja felfogni, illetve nem érdekli, hogy a válogatott az ő egyszeri élvezkedése miatt, egészen egyszerűen elesik a buzdítástól egy ilyen fontos összecsapáson.
Az azonban, hogy az MLSZ nem gondolt erre előre, nem kalkulált, az kiábrándító.

Aztán itt vannak azok akiknek megérte feláldozni a márciusi meccs hangulatát, a csapatunk támogatását, a tömött Puskás stadion élményét, egy végig zsidózott 90 percért, amit egyébként is megcsinál a napi rutinja részeként. Pár ezer ember ostobasága, aljas öröme, az, hogy a saját ideológiájukat akarják egy olyan helyen hangoztatni ahova az nem tartozik; most negyvenezer másikat foszthat meg egy nagyszerű élménytől, ami egy szoros,izgalmas összecsapást remélve, valóban az összetartozás, a nemzeti büszkeség ünnepe lehetett volna, nem csak a helyszínen, hanem a képernyőkön keresztül még sokaknak.

Végigolvastam a kommenteket, és már haragudni sem akartam senkire. Egyszerűen csalódott vagyok.
A töketlen futballszövetségünk okán, az agyatlanok miatt, akik összerombolnak valamit a saját kényük-kedvük szerint, és utána meg is magyarázzák miért vették el másoktól a jóérzésekkel való szurkolás lehetőségét, az apáktól, hogy egy izgalmas tétmeccsre kivihessék a fiaikat, a fiataloktól, hogy teli torokból ordíthassák: Hajrá Magyarország! Az vénektől, hogy a maguk módján csendben szorítsanak a helyszínen.

Egy Magyarország - Izrael meccsen nem számít, hogy szerinted Izrael milyen, vagy a zsidók milyenek. Az számít, hogy a két csapat megmérkőzik egymással, és a mieinknek drukkolhatunk. Helyesebben ez kellene számítson.

De jó lenne ha a FIFA engedne. Vagy mégsem?
Most már félelemmel is szemlélem ezt az opciót, mert ha valami csoda folytán mégis megnyitják a kapukat, biztosra vehető, hogy páran megint csak hőzöngeni mennek majd - ráadásul a "majd mi megmutatjuk" hozzáállással - , és hogy azt a FIFA gyomra nem veszi majd be az biztos. Pedig akkor olyan büntetés is jöhet ami már technikai akadályt gördít az amúgy is nagyon necces kijutás elé.


Fel kéne nőni, és a dolgokat a helyükön kezelni.
No meg kiosztani pár piros lapot.

Pár nap már eltelt amióta Gyöngyösi elmondta a komoly indulatokat gerjesztő felszólalását, így volt időm megrágni a dolgokat.

Abba nem mennék nagyon bele, hogy miért vannak olyan emberek, sőt honatyák akik még mindig kampós orrú, bankároktól rettegnek minden szabad tízpercükben. Erre megvan a képlet, az ilyen jellegű feszültségkeltés, csakúgy mint a balos náciveszély! táblák, tökéletesen alkalmasak politikai tőke megszerzésére, megszilárdítására. Nem kerül szinte semmibe, elég cigányozni / zsidózni / nácizni / fasisztázni egy masszívat, és máris ránk figyel mindenki, lelkesen éljenez és bólogat hevesen. Egyből van miről beszélni az esti sör mellett.
Az átlagemberek kell valami ellenségkép, mert anélkül nem megy a napi robot, az érzelemmentesen sivár hétköznapokat jól feldobja egy kis utálkozás. Én pl. a mélytengeri kalmárokat (érted kalmár!) gyűlölöm, elég ocsmányak, és ráadásul praktikus is így, mert meglehetősen ritkán futunk össze. Nem kell nekem a tizeniksz óra munka mellé meg plusz stressz. Majd ha összejött egy tengeralattjáróra, akkor irány Mariana-árok egy kis "mocskos kalmározásra".

Megint csak az történt ami annyiszor a Jobbik esetében. Van egy alap ötlet amit meglehetne fogalmazni valami olyan módon, hogy beveszi a gyomra szinte bárkinek, mondjuk így: "Hány olyan képviselő van az országgyűlésben, aki kettős állampolgár." vagy "Ne lehessen képviselő, aki más ország állampolgárságával is rendelkezik ( mondjon le a másikról )." Ez mindenkire vonatkozik, és el lehet fogadni, hogy valakinek nem tetszik ha kettős állampolgárok ülnek a parlamentben. Akár még sikerre is lehetne vinni.
Valamiért mégsem így került tálalásra.
Egyértelmű, hogy egy ilyen módon vázolt felvetést képtelenség végig vinni, akkor mégis miért?
Vajon mennyire véletlen, hogy pont akkor vét ekkora hibát a Jobbikos képviselő, amikor pártját az abból kiváló elemek - melyek vinnék a szavazók egy részét - azzal vádolják, hogy elvesztette radikális mivoltát? Amikor a kínos párton belüli talált zsidó rém emlékét a távozók nem engedik elsikkadni. Hmm. Az Palesztin-Izraeli konfliktus jó apropót ad az ilyen jellegű hangulatkeltéshez, nekem eléggé ziccernek tűnik egy olyan párt számára, ami nem nagyon törődik azzal, hogy a fix / potenciális választói bázisán kívüliek mennyire háborodnak fel valamelyik kirohanásukon.

A vasárnapi akció rendben volt, Bajnai bár jobban beszélt mint szokott, azért nem féltem attól, hogy a következő pillanatban valami elsöprő gesztussal egybekötött, erőteljes mondattal leterít a lábamról. Nekem mindig olyan fásultnak, és ettől alkalmatlannak hat a csóka, akkor is amikor egyébként valami érdekeset, értékeset mond. Miszter M. egy adag ellenfél fikázással kibírta, ami dicséretes, Rogán meg egész jól helyettesítette a miniszterelnököt, ezt mutatta, hogy a feltehetően inkább baloldalibb közönség is megtapsolta.
Vajon miért kell képbe kerüljön egy kis fajirtás ahhoz, hogy az egyes pártok legalább minimális szinten együttműködjenek?

Aztán Hétfőn meghallgattam a parlamenti közvetítés egy részét, az előző napi egyetértésnek már nyoma sem volt. Személy szerint engem fáraszt, hogy a kormánypártot is megpróbálják megbillogozni a náci, vagy szimpatizáns jelzővel, hogy ennyi egyértelmű kinyilatkoztatás után, tovább kell erőltetni ezt a vonalat, hátha nyernek vele még öt szavazót aki elhiszi, hogy Orbán Viktor otthon árpádsávos pizsamában....
Unalmas. Mindenki kezdjen el dolgozni javaslatokon a Gyöngyösi féle eset kapcsán, vessék fel őket. Hallgassák meg, ha jó használják fel, legyen törvény ami bünteti a hasonlót.
A végére csak annyit, hogy a történetnek legalább annyi haszna volt, hogy megtudtuk, hogy alszik el Gyöngyösi képviselő úr.
Egy zsidó, két zsidó, három zsidó...
De hülyeségekről való álmodozás helyett jobb lenne ha mindenki felébredne a parlamentben, és egymás (származása) helyett az érdemi munkára fókuszálnának.
Na az aztán jó lenne magyarnak, cigánynak, zsidónak, de lehet még a mélytengeri kalmároknak is.

Dicsőség minden hősnek, vagánynak, asszonynak, és suhancnak aki 1956 októberében mert megmozdulni, mert fegyvert fogni, és azt mondani: elég! Hiába verték le a forradalmat, valójában az elesettek halála , a meghurcoltak szenvedései elültették azokat a magokat amik kihajtván végül feltörték az idegen hatalom által körénk öntött szürke betonszarkofágot.

A két nagy politikai oldal persze megragadta az alkalmat, hogy megszólítsa a választókat, mindkettőbe belenéztem különféle videómegosztókon. Meghallgattam a Miniszterelnököt meg Bajnai Gordont is.

A békemenet transzparenseit figyelve az jutott eszembe, hogy erős kultusza van Orbán Viktornak, egy idősebb generáció, ahol van még hagyománya ennek, tényleg szabályosan rajong érte.
Orbán nekem azért szimpatikusabb mint a legtöbb hazai politikus, mert nem nagyon takargat. Rafkós, rátarti ember és nem titkolja, sőt büszke rá. Bár biztosan ferdít, hazudik, manipulál mint minden politikus, de tényleg megvan benne a szándék, hogy a hazánkat egy másfajta útra terelje, mint amin a rendszerváltástól 2010ig ment, és megvan a rutinja, terve, apparátusa ahhoz, hogy ez sikerüljön is.
A fentieket javarészt hiányoltam a beszédből,  Orbán elég fáradtnak néha majdhogynem fásultnak tűnt önmagához képest, de gondolom van mit melózni. Én sem nézek jobban ki az őszi hajtásban, szal csak gürcöljenek.
A felvidéki nénike telitalálat volt, lehet fintorogni, csak nem érdemes. A személye lényegtelen igazándiból, hiszen minden új állampolgárunkat képviseli, de nyilván egy 100 éves tanítónőnél, akitől a szlovák kormány megvonta az ottani állampolgárságot, jobbat nem lehetett találni az összetartozás kifejezésére.
A keletről tankkal, nyugatról bankkal az egyszerűen odabasz, nincs jobb szó rá, jól megragadja a lényeget, rímel, és igaz.
A békemenetnek volt valami hangulata, ami néha kicsit túljátszottnak érzett számomra, de összességében érezni lehetett az összehúzást.

A Millás rendezvényen végre ki lett mondva amit már körbenyaldostak sokszor: A baloldalnak teljes összefogásra van szüksége ahhoz - ez valami koalíciót jelentene végül gondolom -, hogy labdába rúghasson a Fidesz mellett, ennek az élén Bajnai Gordon állna. Én szinte kizártnak tartom, hogy ez zökkenőmentesen végigmenjen, hiszen annyi ego ütközik (míg jobb oldalon Orbáné egyértelműen dominál), de ha sikerül, akkor akár még meg is szorongathatja a Fideszt a baloldal. Az is kérdés, hogy ez nem vezet-e a jobboldal szorosabbra fonódásához, hiszen hiába vannak egyértelmű ellentétek a jobbközép, és a radikális réteg között, a baloldal győzelmének réme, illetve a hatalomhoz jutásnak/annak megtartásának vágya közelebb hozhatja a feleket, a mostani álláspontok ellenére.
Ilyen szörnyű gondolatokkal nyilván nem foglalkoztak a baloldali összejövetelen, helyette volt egy pár, számomra erőtlen beszéd, majd végre jött Bajnai, akit igazán kíváncsian vártam. A mondandója nagyjából rendben volt, leszámítva azt a részt ahol arról beszélt, hogy minden akarata ellenére kénytelen visszatérni a politikába. Na ott konkrétan beröhögtem. A mártír-megváltó-vezér hármas lekúrta nálam a biztosítékot.
Emlékeztek mit írtam fentebb, miért csípem Orbánt? Ezért nem csíptem Gyurcsányt, mert már a gesztikulációja is sikamlós, hazug személyt sugallt, miközben a szája meg mást próbált mondani. Mostantól nem leszek Bajnai rajongó sem, mert rátenném félévi fizetésem, hogy ez a visszatérés, így 2012 vége felé nem elsősorban azért most történik, mert a haza hívó szava olyan sürgetővé vált. Sőt, a másik félévit meg rátenném arra, hogy ez a koreográfia nagyjából a Bajnai kormány működésének idején is megvolt már. Nem bírom, ha egy kamu sztorival próbálnak hőst emelni, mert sosincs jó vége.

A jobbikos rendezvény a megszokott mederben folyt, nagyját áttekertem, Vonát meghallgattam.
Folyamatos öndefiníció, és az politikai ellenfelek - szórványos mocskos zsidózások melletti - lehordása, vegyítve az EU elleni kirohanásokkal. Neveket kimondva, ami szerintem helyes.
Ami tetszett, az a föld iránti aggódás - valóban komoly kérdés -, és még pár gondolat. Sajnos az összeesküvés elméletek, és nyílt gyűlölködés ezeket teljesen elnyomják, egyértelműek a hívószavak, a hangulatkeltés. Azért baj ez, mert amikor egy jobbikos szónoklatot hallgatok, sosem azt érzem, hogy megpróbálnak elplántálni bennem egy gondolatot, és aztán majd töprengés, mérlegelés után vagy magamévá teszem, kifejtem, vagy eldobom, hanem direkt módon meg akarják mondani, hogy mi van. Mintha ilyen egyszerű lenne a világ, fekete, és fehér, és elég lenne azt mondani: nesztek fehér!

Sokan beszéltek arról, hogy miért nem olyan / vagy éppen olyan az ország mint amilyennek az 56osok álmodták.
Ezt nem tudhatom de, hogy olyan-e mint amit 56 szellemisége üzen, erről van véleményem:

Olyan mert szabadon részt vehetünk bármelyik párt rendezvényén. Mert választhatunk, mert van szabad sajtó, mert nem vagyunk elzárva  világ "másik" felétől. Köszönjük.

Nem olyan, mert az emberek szemben állnak egymással, és eszükbe sem jut, hogy közösen kellene építeni valamit. Eszmék mentén vonulnak egymás ellen a nagy tömegek. Ahogy koncentrációs táborba küldte, a 3/3nak besúgta anno a másikat, úgy fúrja, öli egymást még mindig ez a  (majdnem) tízmillió.

Nem vagyunk szabadok mert saját magunkat kötjük gúzsba.
Az 56os forradalmár legnagyobb tette nem az volt, hogy meghúzta a ravaszt. Az, hogy a szívében ledobta a rá végtelenül nehezedő propaganda béklyóját. Elhitte, hogy változtatni tud, és onnantól ereje megsokszorozódott, a tenni akarás legyűrte a félelmet.

Nekünk nem kell tankokat legyőznünk puskákkal, nekünk most sok más mellett magunkat kell legyőznünk.
Az út ugyan ott, ugyan úgy kezdődik.

Ahh, mennyire sokat olvasok indexet, és egyéb hírportálokat, de olyan szempontból jó ez, hogy mindig van valami téma amin elgondolkodhatok. Ma a halálbüntetés.

Az nem kérdés, hogy egy védteleneket megerőszakoló, meggyilkoló, megkínzó embert a legtöbbünk a siralomházba küldene. Én is. Ha ez ennyire egyszerű lenne. Nos nem az.

Mi is a célja az igazságszolgáltatásnak? Egyrészt ami a nevében is benne van, igazságot tenni, ebbe beletartozik a szomszédok közti vita egy rossz helyre levert karó okán, és beletartozik egy brutális gyilkosság is.

A profil egy részét képezi, hogy a társadalomba beilleszkedni nem tudó elemeket, kiemelje onnan. Az alapkoncepció az, hogy az elítélt a büntetése során átértékeli az addig életformáját, és változtat. Persze ez nincs mindig így, ezért ismeri a rendszer a visszaesés fogalmát, ami súlyosabb büntetést von maga után. Ez eddig teljesen oké, egy szintig mindenkinek kell újabb esélyt adni, persze a bűnök és büntetések aránya állandó vita tárgyát képezik. A rendszerbe bele van kalkulálva, hogy az elítélt esetleg újra törvényt szeg, az ismételt elkövetés esélyét már a bíróságon, és később is figyelembe veszik.
Na de mi van azokkal akik olyan mértékű bűnt követtek el, ami esetében az újbóli elkövetés legkisebb esélyét is ki kell zárni? Őket ki kell vonni a forgalomból örökre. Erre két mód van, végleges elzárás, vagy a halálbüntetés.

Amiket általában a halálbüntetés mellett fel szoktak hozni:
Az kapja amit érdemel.
Tutira végeleges, az ítélet végrehajtása után véglegesen megszabadul a társadalom az elkövetőtől.
Nem kell az elítéltet a társadalomnak ellátnia.

Nos az első érv, színtisztán érzelmi alapon megy, az ilyesmi nem szokott semmi jóra vezetni, dobjuk, mindenkinek ez diktálja a szíve, de egy ország vezetését szerintem inkább bízzuk az agyra.
A második ponttal nem érdemes vitatkozni, valóban így van, mégis van egy bibi ezzel is.
Az igazságszolgáltatás nem tökéletes. Számtalan példát láthatunk arra, hogy valaki olyat ítéltek el aki egyébként vétlen volt.
Én azt mondom, hogy inkább fizessük több ezer szörnyeteg ellátását, mintsem kivégezzünk egyetlen ártatlanul elítélt embert.
Aki ezt másképpen gondolja, annak fogalma sincs az igazságról, és jobb ha nem is formál véleményt a kérdésben.
A költségek kapcsán igazat adok a halálbüntetés mellett érvelőknek. Bár az is igaz, hogy erre külön apparátust, eszközöket kell fenntartani, ami megint nem olcsó, sokszor biztosítani kell a helyszínt az esetleges szimpatizánsok miatt.
Szerintem a megoldás egy igazán jól őrzött munkatábor lenne, ahova az egyébként halálra ítélendő embereket vinnék. Olyan munkával aminek teljes haszna az államot illetné meg (ez egyébként lehetne általános gyakorlat). Napi 12 órás műszakok, nincs hétvége, az ellátás fedezi az adott munkához szükséges szintet, de semmivel sem többet.
Könyvön kívül semmilyen szórakozás, a legkisebb vétség miatt is igazi fizikai retorzió járjon, az őrök éles lőszerrel is tüzelhessenek ha valaki átlép egy határt.

Aki ilyen mértékben bűnös, annak az emberi minimum jár csak, maximális szigor. Élete onnantól egyetlen célt szolgáljon: hasznot termeljen a társadalomnak melynek szabályait teljesen figyelmen kívül hagyta.
 

Az index cikke kapcsán én is elgondolkodtam, hogy mikén látom az elmúlt két évet.
Talán azért mert olyan sokat emlegették, nekem az államadósság kérdése a legfontosabb.
Azért vannak mások is, hogy a második legfontosabb a korrupció elleni harc minden szinten.

Nem csak ez a két dolog számít ma itthon, de ezeket kell valahogy visszanyírni, elpusztítani, irtani tűzzel vassal. Akkor minden rendben lesz, egy egészen más világ köszönt ránk.
Hiába dolgoznak kevesen, ha nem menne az adó java adósságra, akkor még így is elég lenne.

Államadósság terén azt kell mondjam, hogy stagnálunk. Amikor a kormány nekiugrott a lefaragásának akkor azt hittem menni fog, aztán hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű. Arról már többször írtam, hogy úgy gondolom, nagy erők lendültek mozgásba azért, hogy lenyomják az adósságunk csökkentésére irányuló törekvéseket. Nem gondolom, hogy ezek "tudatos", pár óriás (zsidóösszesküvésfőembere) által végigvitt reakciók, szerintem csak a piac (kicsik nagyon vegyesen) nem akarja elengedni a jól tejelő haszonállatot.
A kormány itt a harcos, ellenállós verziót követte, ami szerintem inkább felemás stratégia mintsem rossz. Jó mert - bár sokan az ország EU /IMF általi helyrerakásáról beszéltek - azért csak úgy jöttünk ki a végére, hogy perek ide vagy oda, villámban nyílt meg az út a tárgyalások előtt. Mintha átütöttük volna egy vonalat.
És persze rossz is, mert lehet, hogy egy halkan, szép nyugisan végigvitt adósságcsökkentés is működött volna, de ebben az esetben előbb jön a hitel az tuti - az újabb válság elején már - és ha pénz van, akkor ott a piac rá is vesz, hogy elköltsd, hacsak nincs valami ötleted arra, hogy etesd másból.

Összességében az államadósság nem csökkent, sok pénz elment, a körülményekhez képest ez elmegy. Az előző kormányhoz képest remek teljesítmény.

http://www.allampapir.hu/ktgvetesadossag.ivy
 

Korrupció:
Itt egy kicsit csalódott vagyok, az oligarchás téma, az ügynökmúlt (szerintem ez is része), és hasonló témák ejtése miatt.

Értem azt is, hogy úgy vannak vele, hogy inkább egy itthoni multi, mint a külföldi nagytőke, és kell pár olyan cég, ami le tudja mosni a külföldi jelentkezőket. Ha már csaljunk úgy, hogy ha jelen van a külföldi tőke akkor legyen a magyar multié, ha nincs akkor a kisebbek induljanak azonos eséllyel.

Nagyon nehéz szétválasztani, megítélni, hogy mi a folyamat:
1. valaki nagyon gazdag lesz
2. egyre több magas befolyású embert ismer meg
3. 1 és 2 miatt sok tendert nyer meg

vagy

1. valaki ismer pár magas befolyású embert
2. sok tendert nyer meg
3. nagyon gazdag lesz

Az első verzióval még ki lehet békülni, hiszen nagy cégek nagy apparátussal, könnyebben pályáznak, több erőt tudnak felmutatni. A gond a másodikkal van, de főleg az ilyen esetek számával.

Az egyetlen megoldást az jelentené, hogy az államilag kiadott megbízásoknak csak egy kicsi %-át viheti el egyetlen cég/cégcsoport, és e mellé vizsgálni lehet a cégek tulajdonosi hálóját.
Nem mondom, hogy ez egyszerű, de van rá eszköz, gráfokat ismerjük, számítógép létezik, már csak az akarat kéne. Na az nincs, a Fideszben sem. Ez nem tetszik.

Mint sokszor mondtam: ötszörös szorzó minden büntetésre, minden köztisztviselőnek, a rendőrtől a miniszterelnökig, a mentelmi jog eltörlése.

Van még rengeteg minden amit szerintem jól gurított a fityesz, szociális dolgok átalakítása, gyermekvállalás támogatása, közmunka, rokkantnyugdíjasok felülvizsgálata, három csapás, bankadó, multiadó, chipsadó, egyetértek a fogyasztás alapú adóval. Jó, hogy a saját házadban megvédheted magad, hogy az állam saját cégeket akar, amiket remélhetőleg profi apparátus nyereséggel működtethet. Jó, hogy rengeteg dologhoz hozzábabrálnak amihez más nem mert.

A két évet nagyjából jónak, bátornak ítélem a korrupciós téma kivételével, ott kéne még komolyakat lépni, és talán akkor szépen lassan elkezdenénk kimászni a szarból.

Reméljük Európa is magára talál, és meglovagolva a hullámokat, kicsit előre jutunk mi is.
 

Ne tévesszen meg senkit az automatikus köpködés.

Az oly sok helyen megénekelt többkulcsos adó helyett valóban jobb szolgáltatásokat megadóztatni. Aki többet keres azon túl, hogy arányosan többet többet fizet be, várhatóan többet engedhet meg magának szolgáltatások terén is. Tehát végül mégiscsak többet fizet be mint a kevésbé tehetős állampolgár.
Aki meg spórolni akar, mert számít neki a 2 forint, illetve a tranzakciós adó, az kereshet alternatív módszereket. Skype, a fizetés felvétele hó elején, stb.

Persze lehet mondani, hogy ez kényelmetlen, de erre csak azt mondom: a 20e milliárd, na az a kényelmetlen. :)

A több kulcsról meg annyit, hogy van hogy 16 órát dolgozom, hétvégén is,de az átlag 12+ minden nap megvan. És elég sokat keresek. Mindenek tetejébe sokszor külföldre is dolgozom és az a pénz is itt kerül adóztatásra, elköltésre.
Erre jönnek valakik (számtalan blogon), hogy szerintük, azon túl, hogy vért izzadok, és próbálok felépíteni valamit, még többet is adjak a közösbe, az arányosan több adómon túl.

Én a tízen akárhány óra hajtássommal, lassan két évtized tanulásával megengedhetem magnak a 2 forintot percenként, a tranzakciós díjat, és különösebb morgás nélkül elviselem, mert opcionális (nem csak számomra), és nincs rám kényszerítve.

Tehát végül ennyi történik: a jobb anyagi szituációban lévő emberek, többet engedhetnek meg maguknak.

Nem mondhatni, hogy vallásos lennék. Hitem sincs. Egyszerűen nem látom logikusnak Isten létét, akármennyire is rémisztő ez. De nem vagyok totálisan biztos a dolgomban, már csak azért sem, mert sok nálam okosabb ember volt hívő. Márpedig ha logikai módon közelítem a dolgot, akkor már nem is az én véleményem számít, hanem az nálam nagyobb gondolkodók véleményének összessége. Ezt egyszerű belátni.
Már karácsonykor meg akartam írni ezt a postot, de aztán végül kimaradt, és most pótolom.
Abban egészen biztos vagyok, hogy a kereszténység nem bír több alappal mint a többi vallás, de mivel ebben a kultúrkörben születtem, és nevelkedtem most mégiscsak Jézusról írnék Krisna, Buddha helyett.

Három verzió van. Az egyik, hogy Jézus valóban Isten fia volt. Ez egy elég szimpla eset, ebben az esetben nagyjából tudjuk, hogy miért volt itt, mit hagyott ránk, miért vállalta a kereszthalált.
Második, hogy nem is létezett, ez bár lehetséges, hiszen olvashatunk Prométheuszról is, pedig jó eséllyel nem lopta el a tüzet az istenektől. Jézus alakja azonban nem olyan sztori mint a többi. Bár vannak csodák, de valahogy nem olyan elszálltak mint mondjuk a pokolra szálló mitológiai alakoké. Nem egy személytől ismerjük, így szerintem nagyobb eséllyel élt mint nem, persze teljesen nem lehetünk biztosak.
Na de mi van ha ember volt? Mi motiválhatta abban, hogy Isten fiának mondja magát, és az addigi vallási tanokkal sokszor szembemenő elveket hirdessen.

Elsőként arra is gondoltam, hogy csaló volt, aki az emberek hiszékenységéből kovácsolt előnyt, hiszen a fiúnak nem kell aggódnia hajlék vagy étel miatt. Ebben a verzióban az zavaró, hogy akinek van elég agya ahhoz, hogy az orruknál fogva vezesse az embereket, az nyilván belátta volna, hogy ha sikeresen csinálja a dolgát, az rút véghez vezet. Vagy kisebben játszotta volna meg, mondjuk prófétaként, vagy kiszállt volna a buliból amikor meleg lett a pite.

Ha fenti nem igaz, akkor az is lehet, hogy elmebeteg volt, olyan értelemben hogy valóban hitte saját isteni mivoltát, ebben az esetben érthető miért vállalta a kereszthalált. Ettől a tanítása ugyan olyan érvényű, erejű, de őt magát azért máshogyan kell értelmezni. Általában az ilyen tévképzetek más egyéb jelekkel együtt vannak jelen, és nehezen tudok olyan embert elképzelni, aki istennek képzeli magát, és közben lemond mindenről, egyszerű, és szeretetteljes.

Végső esetben ott van az a verzió, hogy akkora humanista volt, hogy mindenképpen szerette volna, ha az egymás iránti tolerancia és szeretet elve teret nyer, és mivel tudta, hogy abban a környezetben ez csak egy isteni üzenet formájában ütheti át az addigi vallási gyakorlatot, ezért felvállalta a szerepet, és ezzel a keresztet is.
Ha ez helyet akkor bakker! Vannak sokan akik vállalják/vállalták a mártírhalált egy hitük szerint jó ügyért, de Jézus ennél sokkal lazábban tolta: megalapozott  egy hitet, ami csak javára válhat az embereknek, bevezette a köztudatba, embereket szerzett a terjesztéséhez, és végül feladta az életét érte, ez által hitelesítette végleg. Nem semmi.

Nekem mint ateistának Jézus alakja nem spirituális túlélés alakja, hanem az emberi jóságba vetett hit forrása, egy tökéletes hippi, aki betépés helyett, minden erejét, és végül az életét is arra tette fel, hogy megfordítsa a világot, véget vessen az addig közönynek, és erőszaknak.
Emberfeletti akkor is ha nem Isten fia volt, és ennyi idő távlatából is igazi fényben ragyog, megvilágosodást, örömöt hozhat annak az életébe aki meg tudja érteni amit üzent, még akkor is, ha nem is vagyunk képesek teljesen magunkévá tenni tanítását.

Már három hete nem postoltam, mert annyi meló van a nyakamon, hogy eszembe sem jutott, nem tudtam másra koncentrálni mint a munkára. Talán nem is történt annyi minden velem az elmúlt időszakban, ami szintén a melóból fakad, hiszen kimozdulás nuku. Még hírportálokat is csak szőrmentén néztem át, nem hogy komolyabban elgondolkodjak a mostani történéseken. 16 óra meló, 1 óra evésre, meg az outputra, és tisztálkodásra, félóra sorozat, ájulok, aztán alvás, és minden előröl. Ez megy egész februárban. Kész vagyok.

Nade mi lehetne ilyenkor üdítőbb mint egy meccs a nemzeti 11-el? Persze vannak akik nem szeretik a  focit - én sem vagyok rajongó - , de amikor kicsi voltam, akkor pl a vb valami olyan varázzsal bírt, hogy sosem felejtem el a 90es német győzelmet, és hogy - emlékeim szerint - mindenki nekik szurkolt. Sőt ha halványan is de emlékszem a feszült arcokra 86-ból. Akkoriban nem volt internet, meg ipod, sőt commodoreok is csak elvétve, tapadós pisztollyal irtottuk a cowboyokat/indiánokat, és a nyári melegben felolvadt beton ellenére fociztunk vagy tengóztunk amikor csak lehetett, csak a skodák, és zasztik ablakára kellett vigyázni, meg figyelni, mikor kiált anyánk, hogy ebéd.
Aki így volt gyerekkorában az mostanra sem tudja teljesen elhatárolni magát a futballtól. Akármennyire is kínos a hazai színvonal, akármennyire lapos volt sokáig a válogatott teljesítménye, azért csak odaült a képernyő elé szurkolni, meg bazdmegelni minden válogatott, meg magyar vonatkozású klubmeccs miatt.

Aztán most ősszel meg valami volt. Lehetett rendesen izgulni kicsit, meg örülni is egy kicsit. Persze vannak akik élből fikáznak, én inkább az optimista típus vagyok, én úgy tekintettem rá, mint az ágy alól előkerült régi kincsre, ami talán már kopott kicsit, de lehet még olyan mint régen.
Szal az őszi eb-selejtezők jók voltak, pikk pakk visszarepültem 20-25 évet, és úgy izgultam mint régen, ha nagyapámmal meccset néztünk.
Így aztán vártam a szerdát nagyon, vajon hogy játszanak a fiúk, mit fognak mutatni az őszhöz képest.

Csalódtam is meg nem is, jó lett volna egy sima győzelem (3-1 mondjuk) ami szívet tud melengetni akár napokon át, lehet elemezgetni a haverokkal, elég felidézni egy-egy gólt, és egy fokkal jobb kedvre derülsz.
Azért nem játszottunk rosszul, és a szerda estémet kellemessé tette a mérkőzés, ha nem is dobott fel nagyon. Kicsit bosszankodtam az döntetlen miatt, de azért nem lombozott le, és egész jól szórakoztam, pont kizökkentett másfél- két órára.

Nem vagyok telhetetlen, nekem elég - egyelőre - ha látom, hogy akik a nemzeti csapatban vannak, azok akarnak, és van elképzelés a játékukban, ha szép lassan, de fejlődik a csapatunk, ha van miért szurkolni, ha pár percre ezáltal visszakaphatom gyermekkori  önmagam, és még közben sört is ihatok!

Hajrá srácok!

Ma reggel munkába menet, ahogy bakancsom (bundeswehr) biztonságában gázoltam a 20 centis hóban, és ropogott a talpam alatt, annak ellenére, hogy a vékony kordgatyámban a tökeim összefagytak vigyorognom kellett. Régen volt ekkora hó, régi kedves emlékek öntötték el az agyam, kitartottak a munkahelyig tartó 45 perces séta alatt.
Mit nekem kálifórnya, viva káli medence, és minden hóval borított magyar vidék! Nekem évszakok kellenek, vakítóan rikító hóval, csupasz fákkal, a tavasz lehengerlő lüktetésével, meleg tavakkal nyáron, és olajos pocsolyákban úszkáló rozsdabarna levelekkel ősszel!

Hideg van. Gecire. Ne rinyáljatok! Mikor csináltatok utoljára hóembert?

Elég sokat gondolkoztam már ezen a témán, és érdeklődve figyeltem az egész Dubajozás témakörben a véleményeket.
Alapvetően itt nem is Dubaj kérdés, nem csak Dubajban vannak gazdag, pénzért nekik tetsző szexet vásárló emberek. Ugyan úgy végigkeféli a világot egy sztár, egy politikus, egy befektetőzseni, legyen amerikai, arab, vagy japán. Az hogy milyen koordinátákon történik az aktus szintén mellékes. Ugyan úgy vannak itthon is milliárdos perverzek.

Az egész téma egyszerűen prostitúció kérdése. Vannak itthon is prostik, akik vállalnak bármit, bárkivel, sokkal kevesebbért, sokkal több ideig folytatva a szakmát.

A prostitúció szóba sem jöhet, ha szereted a munkád, vagy legalábbis nem utálod, és elegendőt keresel vele az előrelépéshez. Ennek általában vannak előfeltételei, megfelelő tudás, tudatos döntések, elkötelezettség valamely szakma/állás mellett.
A prostitúció szóba sem jöhet annál, aki nem a fogyasztói társadalom rabja, aki máshogy tekint az életre. Tegyük fel természetjáró, vagy nagy könyvmoly, totális kocka, vagy a sportnak él, stb. Nem érzi tehát úgy, hogy neki több kell, és ezért bármire képes.
(Leszámítva azokat a szerencsétleneket akiket bezárva,erővel kényszerítenek ilyesmire, szerintem mindenki előtt van másik út, ugyanakkor hiszek abban is, hogy van olyan, aki hideg fejjel tudja ezt csinálni, valódi profi módjára, különösebb lelki sérülés nélkül.)

A fentieken kívül azoknál akik "többre" vágynak, az a kérdés melyik töri meg őket jobban?

Évekig, évtizedekig dolgozni egy gyárban, egy asztalnál, időre menni, jönni, túlórázni, a főnöködet, munkatársaidat elviselni, nyögni a törlesztőket, és élni egy lemondásokkal teli életet. Nem látni a világot. Az idődet adod (az életedet), eszközösítve vagy a legtöbb esetben, de nem 100%-ig. Többször megtapasztalsz kisebb megaláztatásokat.

Vagy teljesen tárgyiasítva elviselni a totális megaláztatást, egy rövidebb ideig, vállalni a kockázatát egy komolyabb nemi betegségnek, de eleget keresni egy egzisztenciához, esetleg egy a mókuskerékből való totális kilépéshez (30-40 milka + 1 lakás kb elég hozzá).

Én azt gondolom, hogy van aki az elsőt tudja jobban elviselni, van aki meg másodikat, ez nagyon egyedi. Aki túl tudja magát tenni prostitúciós munkán, az jól jár, aki meg nem, az örökre együtt kell éljen vele.

A probléma ott van a Dubajozással, hogy nagyon kevesen tudják felmérni a saját lelkiségüket, és elképzelhető, hogy olyan sérülést okoznak maguknak, amit sosem tudnak feldolgozni, és aminél a hétköznapok szürkesége, esetleges megaláztatása is jobb lenne. Vagy nem. Ez itt a dilemma.
Ha a mindennapi megélhetésért, vagy kényszerítés által leszel prostituált az egy másik téma - ott is sok kérdéssel -, de lelkileg megnyomorítani magad azért, hogy egy másik lelki igényt kielégíts (fogyasztás, biztonság, stb.) nem tűnik jó biznisznek.

Dubajozás tehát csak azoknak, akik biztosan elmondhatják: ismerem magam, nekem megéri.

Ezért csodálatos a sport. Itt van ez a fiatal magyar kapus aki egyik alkalommal még kap egy kapusgólt - ami azért lássuk be több mint kellemetlen, bár a szél könnyen megtréfálhatja a kapust -, aztán nem sokra rá kivédi Rooney büntetőjét - ami lássuk be nagy dolog, akkor is ha mostanság nem megy annyira a büntetők értékesítése az angolnak. Bár nem tudhatom milyen alkat, de az első eset valamilyen szintig - a csapattárasak, az edző felmentése ellenére is - nyomást tesz az emberre. Milyen felemelő lehet egy  -kapus teljesítményben - igazán jól sikerült mérkőzés ezek után, egy megfogott Rooney tizenegyessel, önmagát is feloldozza, és teljesen visszanyeri az önbizalmát. Ez nem jelenti azt, hogy elfelejti az esetet, inkább csak azt, hogy már nem egy nyomasztó régi emlék, hanem inkább egy hasznos tapasztalat. Mi nézők mindezt kicsit vele együtt éljük át.
Persze csak találgatok, de tény, hogy azoknak akik - minőségi hazai foci híján - követik a külföldön játszó hazánkfiait, az első eset kicsit túlozva szívszorító volt, a második pedig egyáltalán nem túlozva örömteli.
Bogdán nekem szimpatikus, egyértelmű tehetség, remélem elhivatott lesz a válogatottban is, és hasonló bravúrokkal segíti a nemzeti tizenegyet is.

Többször is lehet olvasni, hogy adott cégek annyira nagy pénzeket mozgatnak meg, illetve tesznek el bevételként, hogy a haza gdp messze eltörpül mellette. Hogy bizonyos cégek vagyona többszöröse az államadósságunknak.
Miért nem próbál a kormány valami sikertermék előállítására létrehozni egy állami céget. Értem én, hogy le vagyunk maradva sok téren, így nehezen vennénk fel a konkurenciával a versenyt. Átgondolva viszont megvan minden egy ilyen próbához. Egyetemek a kutatáshoz ,fejlesztéshez, állami ingatlanok a gyártási folyamatokhoz, felvehető munkaerő a rengeteg, akár szakképzett munkanélküli személyében. Vannak jó magyar designerek. Adóznia sem kell a cégnek (100%os kedvezmény), hiszen az államé.
A többség most felhördül, és a régi éra állami cégeit kezdi el emlegetni. Ez más. Mert mellette élhetnek a független piaci szereplők is.
A cég által előállított terméknek valami olyasminek kell lennie ami minden háztartásban megtalálható, rendszeresen cserélődik, és fejlődik. Leginkább a mobil technológia, a számítástechnika, a multimédia terén lehet szerintem nagyokat szakítani.
Nem kell feltétlenül akkora magasságokba jutni mint az Apple, vagy a Microsoft, nem kell a végtelenségig fokozni a fejlődését. A kezdeti felfutás után a bevétel nagyobbik részét államadósság lefaragásához kell felhasználni.
Már csak állami akarat kellene, és a megfelelő képességű emberek megtalálása, alkalmazása. Több ilyen szaladgál az országban multik által kizsákmányolva, mint gondolnánk.
Apró dologból, az állam anyagai lehetőségeihez mérten kicsi összegből akár világsikerré is avanzsálhat bármi.
A kérdés már csak az, hogy milyen produktummal tudnánk jól elindulni, és hogyan tudnánk hozzájutni pár becsületes politikushoz?

A szomszéd csaj igen jó bőr, világosbarna haj, tudjátok az amelyik természetesen olyan majdnem, mintha melírozva lenne. Kék szem, van vagy 170 centi, a melle feszes, a seggéről meg tuti a fél egyetem beszél.
Nemrégiben költözött ide albérletbe két másik spinével, pár szót már váltottunk a liftben reggelente - félkómában. Most végez, aztán ösztöndíjjal fog valamit tanulni külföldön. Valami speckó jogot. Ilyen mellek mellett nehéz bármi mást megjegyezni.
Aztán tegnap délután áthozott az anyukája almás pitéjéből.
Milyen finom falat! És, a pite sem kutya.
Behívom dumálunk mindenféléről, közben borozunk, elég jól működnek a dolgok, de nem török rá nagyon. Szellemes, művelt, és néha már szabályosan vissza kell szívjam a nyálam amikor ránézek annyira erotikus a kisugárzása,
Aztán megtörténik a baj, és kiderül: Fidesz szavazó.
Ahh, pedig igazán tetszik, de jó numera lenne, sőt.... sajna mégsem lehet....az elvek ugye...


A rokonsághoz buszozok a hétvégén, felszállás után ledobom magam egy helyre, a busz még nem indul, van pár perc még, ilyenkor bezzeg utálom kivárni ezt az időt. Főleg hogy aztán 3 órán át zötyöghetek. Végül aztán kiderül nem hibába a várakozás, az utolsó pillanatban egy öreg nénike kászálódik fel az elmaradhatatlan kiskocsival. Ekkor már tudom, hogy mellém fog ülni, egyrészt mert a sok bunkó seggarccal ellentétben, én nem ülök a külső ülésre, és teszem a cuccom a belsőre. No nem azért mert egy kibaszott nagy hero vagyok, csak legalább minimális szociális érzék szorult belém, és ahelyett hogy rettegnék attól, hogy ki fog mellém ülni, inkább kinyitom a számat ha valami nem tetszik.
A nénike persze megáll mellettem, "szabad kedveském?", "meddig tetszik menni?" "akkor tessék bentre ülni", bekászálódik, apró termet, elférünk. Elindulunk, és persze pár perc múlva már kérdez is, én meg válaszolok, eleinte csak azért mert ez alap, később meg azért mert kiderül laza öreglány ez az Anna néni. Trécselünk mindenféléről, kiderül, hogy nem az típusú vénasszony aki csak sír a régi idők miatt, hanem tolja a fészt, meg skypeon attackolja az unokáit rendszeresen. Mesél sok mindenről, meg én is, jól elbeszélgetünk. Tíz év körül volt amikor vitték a zsidókat, kicsit nagyobb, amikor jöttek a ruszkik. Én meg kérdezek folyamatosan, mert jól mesél, és sok mindenre emlékszik, szinte árad belőle a történelem. Könnyű, és mély témák váltogatják egymást, kicsit szidjuk a mostani vezetést, meg az elbaltázott gazdasági lépéseket. Aztán egyszer csak azt veszem észre mindjárt megérkezünk, elkezdek öltözködni. Már majdnem búcsúznék, mikor egy ilyen mondat hagyja el az anyóka száját: "Azért egy szocialista kormány jobb lenne."
Nem köszönök. Az ajtó felé menet meg felrúgom a kiskocsit, hátha kifolyik benne az unokáknak cipelt húsleves. A mocskos komcsi nyugger, megérdemli!

Meló közben szoktam hallgatni a parlamenti közvetítéseket, éljen az mtv 2 online stream-je!

Mivel mostanában a Mein Kampfot is olvasom, sokat gondolkodtam a rendszer életképességén.  Hitler ugyanis kitér a parlamentáris rendszerek hiányosságaira, teszi mindezt persze azért, hogy az egyszemélyi diktatúrát kívánatossá tegye, de mellette azért rámutat pár olyan dologra amin érdemes filózni.
A legfontosabb, hogy nagyon csekély a személyes felelősség, és ezáltal a teljesen kontroll nélkül tehetnek meg a vezetőnk bármit. Bár a Fidesz - javarészt önző érdekből - próbálja az elmúlt időszakok kártevőit utólagosan megbünteti, arra vajmi kevés az esély, hogy valódi bűnösök, valódi büntetéseket kapjanak.
Akkor most Hitlernek igaza van? Részben, de korántsem jó irányba mutat aztán. A személyi felelősség tényleg minimális a mostani rendszerben, éppen ezt kellene megváltoztatni. Az ellenzék legalább minimális kontrollt gyakorolhat a kormánypártra. Tehát van kontroll, ami egy egyszemélyi diktatúrában ritkán jellemző. Továbbá senki nem gondolhatja, hogy egy ember képes átlátni az összes kérdést ami egy ország vezetéséhez kell. Amire tehát szükség van, az megfelelő nyomás, aminek hatására a vezetőink kétszer is meggondolják tetteiket.

Mivel lehetne ezt elérni?

Régebbi postomban már utaltam erre, most ismételten:  a kormányzásban résztvevők büntetését többszörösére növelni az átlagosnak. Aki bukik az bukjon rá a brére olyan mélyen, hogy az riasztó legyen. 3-4 évet ki nem vállal be ekkora zsetonokért, aztán meg jó magaviselettel szabadul, és röhög a markába.
Tökéletes üvegzsebet kikényszeríteni, nem csak az adott politikusra nézve, hanem annak kapcsolataira is, és ez vonatkozzon mind családi, baráti, mind az üzleti kapcsolataira. Tehát igenis lehessen összefüggést húzni anyu több milliárdos vagyonosodása, és apu pénzügyminiszteri pozíciója között.
A fent említett kapcsolatokra legyen ráterhelhető a felelősség. Tehát ha egy politikus bűnösnek bizonyul, akkor a standard büntetés mellett az anyagi büntetést a kapcsolatrendszerére, a családjára is rá lehessen húzni.
Biztosan átgondolná mindenki, hogy ilyen pályára lép-e.
Biztosan átgondolná minden cég, hogy milyen kapcsolatot ápol a politikai körökkel.
Aki már a politikus, meggondolná miként cselekszik, akar-e mással is foglalkozni a munkáján kívül.

A parlament sokszor csak úgy kong az ürességtől. A képviselőink újságot olvasnak, és szörfölnek a munkaidejükben.
Véleményem szerint egy honatya dolgozzon többet, és jobban, mint egy átlagos állampolgár. Felügyeleti szerv kellene a távolmaradások felülvizsgálatára. Élesen meghúzni a vonalat, hogy mi adhat okot a hiányzásra.
Nevetséges, hogy amíg egy iskolában nem lehet kimaradni, addig az ország vezetői fölött nincs semmilyen ilyen jellegű kontroll.

Nem tudnak beszélni.
A képviselők egy része nem beszéli a magyar nyelvet a megfelelő szinten. Az még hagyján, hogy néhány kifejezést olyan helyen használnak ahol semmi keresnivalójuk nem lenne, de az már kínos, hogy a ba, be, és a ban, ben ragok problémát okoznak. Az őzés folyamatos, nyökögés, értelmetlen szóösszetételek. Jegyzetből olvasás olyan szinten, hogy az az általános iskola negyed osztályában már ciki lenne.

Elbeszélnek egymás mellett.
Egyik azt mondja kék, a másik meg hogy piros egy ember áll egy másikkal szemben, kinek van igaza?

Röhögnek.
Automatikus elektronikus sokkolást minden vigyorgónak, kacarászónak! A kurva anyádat vihogsz? Egy 100 kilós, be nem jelentett segédmunkából élő, két gyermekes családapát kérnék meg arra, hogy a kellő pillanatban teremjen már ott, és basszon le egyet visszakézből, azoknak akik bármit humorosnak találnak a parlamenti munka alatt. A fogászati költségeket, mindenki maga állja.

Parlament 24h.
Létezik olyan online forrás ahol legalább hang szinten folyamatosan követhető a parlament munkája?
Elég alap lenne. Miközben repkednek a milliárdok, talán minimális elvárás , hogy az állampolgárok folyamatosan figyelhessék mi folyik.

Ami talán önmagában is elég lenne:
Éves szinten a kormánypárt vezetői (miniszterelnök, és miniszterek) valamelyik fejlett igazságszérum hatása alatt, hazugságvizsgálóra kötve, nyilvános TV közvetítésben válaszoljanak kérdésekre. Szerintem semmi akadálya, hogy aki ezért az országért, és a benne élőkért van pozícióban, a bevállaljon  éve szinten, néhány óra őszinteséget. Egy ilyen drogos trip biztosan nem okozna komoly gondot, másnapra kimenőt is kapnának a tisztelt vezetőink.

Az elfogadott törvényekhez pedig csatolni kéne az igennel szavazó honatyák személyes információit. Ennek technikailag semmi akadálya, mint ahogy annak sem, hogy erről legyen egy adatbázis, jó keresőrendszerrel, ahol tetszőlegesen messzire visszanézve ellenőrizhetjük, ki hogyan befolyásolta az életünket.

Amikor már azt hinnénk, hogy természetfeletti mivoltukhoz gátlástalanságukból, lelkiismeretlenségükből kifolyólag többé nem férhet kétség, akkor pár apró emberi botlással elültetik a kételyt bennünk.

A sokan nagyon felháborodtak Michl Ferenc (KDNP) az iskolai fegyelmezés kapcsán tett kijelentései kapcsán. Mások meg váltig kiálltak a testi fenyítés enyhébb formái mellett.

A ilyen gyökereknek :

A tanári fenyítés tiltása a diákok, annak engedélyezése a tanárok túlkapásaihoz vezet.

Sokkal érdekesebb, hogy miért alakult ki az a helyzet, hogy egyáltalán szóba kerül a testi fenyítés, és mi mással lehetne ezt pótolni.

Egyértelmű, hogy a család nevelő ereje hiányzik:
a, a szülők olyanok, hogy nem értik, mi a gond a gyerek viselkedésével
b, a szülők annyira leszarják a gyereküket, hogy nem érdekli őket mit csinál az iskolában
c, a szülők azt gondolják magukról, hogy túl elfoglaltak a gyerekkel való foglalkozáshoz (valójában pedig plazmatévét hajhásznak az orruk előtt lévő boldogság helyett)
d, a szülők valóban túl elfoglaltak, mert a mindennapi betevőért hajtanak
e, a szülők azt hiszik, hogy a tanár dolga az alapvető nevelés
f, a szülők azt hiszik, hogy az ő családjukban bárki megtehet bármit
 

Az is egyértelmű, hogy a tanárok kezében nincs elég eszköz mert:
a, meg nem ütheti, sokszor erre lehetőség sem lenne, hiszen egy 18 éves felnőtt férfinek vajmi keveset jelent egy huszonéves tanárnő pofonja, illetve sok diák olyan családból jön, hogy a tanár retorziókra számíthat ha testileg fenyít. Nem csak az eset után számosan megjelenő cigány családok rémképe, ahogy azt a többség vizonálja, hanem a pozícióban levő anyuka, apuka felháborodását követő állásvesztés, tantestületi megalázás is ide tartozik.
b, óráról ki nem küldheti, mert felügyelet nélkül nem hagyhatja (bármi történik...)
c, elvileg nem büntetheti elégtelennel, az órai viselkedése miatt, másrészről, ki akarna viselkedés problémás gyerekeket halmozni buktatással?

Milyen megoldást lehetne akkor találni?

Egyetlen pont van ahol ezt meg lehet oldani, ez pedig a szülő. Ez az alapja mindennek. Nem a gyerek, nem a tanár, nem az igazgató, nem az iskolarendszer, hanem a család.

Ez egyébként teljesen természetes kezelése a problémának, hiszen, ez a probléma gyökere, és hagyományosan a szülő kellene a legnagyobb mértéken felelős legyen.

Mivel pénzünk az nincs, főleg nem az oktatásra (kell a budai villákra no!), ezért olyan dolgok amik komoly pénzbe kerülnek ki vannak zárva. A tanár kezébe nem akarunk olyan eszközöket adni, amikkel visszaélhet, azért, hogy ne keltsünk visszatetszést azokban a szülőkben akik jól végzik a dolgukat, ez is tiszta.

Legyen egy, a szülőkben a helyzet komolyságát tudatosító program. Tv spotok, levél, szórólap akármi, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire nagy baj van már most, és megérteti velük az alább következő szabályozások következményeit.
 

Én így gondolnám:
Az iskolai tanulmányi értékelés mellett, kapjon sokkal nagyobb szerepet a viselkedéssel fogalakozó. A mostani, szorgalom,magatartás, intő, rendszer átalakítása, akár napi kontrollal. Értem ez alatt, hogy ha egy diák egy adott napon nem viselkedik megfelelően, akkor aznap több oktatótól, akár több erre vonatkozó számokban kifejezhető értékelést is kaphasson, tegyük fel mínusz pontokban. Mindenki induljon pozitív számról, hiszen a kezdeti bizalmat mindenki megérdemli. Legyen az ellenőrzőben ennek helye. Aki eléri a nullát, az kerüljön speciális iskolába (ezek már léteznek, csak a számunk nem elegendő), ahol erre szakosodott oktatók végzik a munkájukat. Aki a speciális iskolában elér egy szint felett marad, és egy ideig tartja is (fél év) a kerülhessen vissza a normál iskolákba.

Az ilyen iskolák, és oktatók, számának növelése. És honnan lesz erre pénz? A speciális iskolákba járó gyerekek családjától vonják meg az gyermekekkel kapcsolatos állami támogatásokat teljes mértékben, és fordítsák ezen iskolák üzemeltetésére, és a szakképzésre. Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy az egyéb hozzájárulást még el lehetne venni. Ha a szülő annyira ostoba, hogy a gyerekét nem neveli meg, számítson az államtól a büntetésre.

Mindezt azért gondolom jónak, mert a szegényebb rétegek ingerküszöbét eléri a pénzmegvonás, míg a többi szülő talán fejéhez kap, hogy a gyerek hova is került, és milyen jövő vár rá. Már csak azért is, mert középiskolák, és felsőoktatási intézmények jó eséllyel nem szívesen látják az ezekből az intézményekből kikerülő tanulókat, így a továbbtanulási esélyeik jócskán lecsökkennek.

Ha egy iskola huzamosabb ideig, túlságosan sok 0-ás diákot produkál, akik a speciális iskolákban pedig tartják az elfogadható szintet, akkor minden bizonnyal az iskolával van baj, ahol a kiosztott "mínuszok" alapján az esetlegesen a pályára alkalmatlan oktatókat is lehet szűrni.

Végül megemlíteném, hogy nem igazán hiszek, az olyan dolgokban, mint önmagától viselkedés zavaros gyerek, én abban hiszek, hogy azokkal lesz nagyobb gond akik diszfunkcionális családban élnek, ami csak ritkán nem a szülők hibája. Ilyen esetek lehetnek az egyik szülő elvesztése, válás, és más nagy súlyosságú esetek, amik érzelmileg összetörhetik a gyermeket. Ezeket a mintákat a szakemberek már viszonylag jól ismerik, és az iskolai viselkedési értékelésnél az átlag oktató is figyelembe tudja venni, ha ehhez biztosítanak neki egy egyszerű az irányvonalakat tartalmazó anyagot.

Mostanság egy csomó olyan videóba belebotlottam, ami világegyetem nagyságáról, a mi jelentéktelenségünkre fókuszált.

Az lehet hogy egy csillag milliárdszor nagyobb nálam, de ebben a - az -ő létezéshez mérten felfoghatatlanul rövid - pillanatban  amikor a kettőnk méretbeli különbségen gondolkodok, mégis egy óriás vagyok hozzá képest.

Az összes indulat, vagy morcosság jogtalan, mégpedig egyetlenegy okból: a mi választott képviselőink, és jómagunk hoztuk magunkat a jelenlegi helyzetbe. Senki mást nem okolhatunk érte, csak magunkat, és szar vezetést. Ezt nem szabad elfelejteni, akkor amikor bűnbakot keresünk, magunkon kívül. Itt élnek közöttünk. Leköszönt politikusok, budai villáikban, lexusokban elterülve, eviannal itatva tízmilliós szörny kutyáikat.

Az van, hogy ezt biza letorrenteztem. Pedig általában inkább veszek régebbi játékokat, vagy jászom valami alapból ingyenes gammával, mintsem illegálisan letöltsem. Azt a filmekkel szoktam.

Nem írok a játékról kritikát, hiszen teljesen szubjektív lenne, nekem tetszett, de elalváskor nem az előzőleg megélt kalandokra maszturbálva aludtam el.

Nehéz helyzetben vannak a videojáték készítők. Annak idején kezünkbe kaparintottunk egy Golden Axe-t és gyűrtük hosszú hónapokon át. Mert nem nagyon volt más. Most meg pár nap elteltével kijön egy új cím, és játékosok egy jó része fordul is arra, el is fejtve, hogy alig pár órája még mivel tolta. Másrészről az ingerküszöb is egészen máshol van mint 15 éve volt. A mi időnkben - megmaradva a Golden Axe-nál - totális izgalomba jöttünk amikor az éjszakai pihenő idején köcsögöket kellett rugdalni. Mármint manókból ki! Most meg lángol körülöttem ny sziti, és izgalmas is, de valahogy mégsem akarok folyamatosan erről beszélni, meg visszaülni minden szabad 10 percben a játék elé. Persze én is változtam, de azért vannak még olyan mai címek amik lázba tudnak hozni, és a COD MW szériájának első része, döbbenetes hatással volt rám. Ezek az újak mégsem. Éppen eléri az ingerküszöbömet, élvezem játékot, de nem nem vonz vissza. Mert nem multizok azért! Nincs rá idő. Lehetne bohóckodni a napi 5-6 órát függő arcok között, de én nem szeretek szar lenni abban amit csinálok, inkább nem is csinálom (kussolsz, ez a blog más, olvasd el az első postot! :)). Hiába no a dologzóba kell menni.
A hétvégi kazsual pléjert meg szétkapják öt perc alatt, a rendszeres játékosok.

A mostani COD részt normál fokozaton kb 4 óra alatt játszottam végig. Ez egyszerűen nem ér meg nekem tízenakárhányezer forintot. Egy 20-30 játékórát kínáló game igen, de ilyet képtelenség összehozni a modern fps műfajban ezért az árért. Másrészről, a játékos adrenalinszintjét is nehéz fenntartani ilyen hosszú időn át.

A másik bökkenő, hogy nem lehet tudni a mai film, sorozat, videojáték özönből, hogy mi éri meg az árát. Nem jön ki kevesebb minőségi termék, sőt, csak körülötte ott hömpölyög egy hatalmas szartenger, amitől - néhány feltűnően ragyogó címtől eltekintve - nehéz észrevenni, kiválasztani az igazán értékes megjelenéseket.

Itthon amúgy is divat lopni, videojátékot főleg, pc-n pedig még inkább. Az ismerőseim egy része döbbent arckifejezéssel fogadja, hogy eredeti Windows-t vettem. "Hát deh, ah, krahh .. mihért?" - fuldokolnak, és tényleg kétségbeesett őszinteséggel próbálják megérteni hogyan vetemedhettem ekkora gyalázatra, amikor amúgy is úgy megvagyunk sarcolva a kormány, a zsidók, meg szomszéd Józsi által. Hiába magyarázom, hogy ha öt évre számítom a Win-em használatát, akkor csak havi 400 forintba kerül, és ezt a többségük elszívja, elissza egyetlen napon, de nem értik. 10-ből mondjuk 7 nem érti, egy leszarja, kettővel meg nagyjából azonos állásponton vagyunk, de csak egyikük vállalja fel.
 

Pár gondolat még:
Itthon a többség a szoftvert, filmet, zenét, valamiért még mindig nem látja terméknek. Nem érzi a súlyát a lopásnak, amit az illegális letöltéssel, illetve cd-re, dvd-re írással megejt. Az okozott kárt, ami a pc-s fejlesztés eltűnését, az emelt árakat hozza magával.
Nincs igényesség az eredeti iránt, hogy kézbe vedd, megszagold, megnyald a dobozát, hogy legyen terméktámogatásod, garanciád.
És sajnos ez a mentalitás - ha ellopható, lopd is el - sok minden másra is igaz itthon, a felső tízezer, és a politikai elit egy jó része pedig lobogójára tűzte jelmondatként. A hal pedig ugye a fejétől bűzlik.
A kiadók még nem igazán nyújtanak alternatívát, az árak nagyon eltúlzottak, a digitális értékesítés, talán a zenéket leszámítva, most kezd csak felpörögni (steam, és társai), de nem jelentkezik az árban akkor különbség, mint amekkora indokolt lenne (nincs szállítás, gyártási költség, stb).
Nincs alternatív tvzési lehetőség még, ahol azért fizetsz amit látni szeretnél, és akkor amikor látni szeretnéd, reklámok nélkül. Már elindult valami, de még szűkös a kínálat, l

Kezdésnek:
Lásd be, hogy az illegális letöltés rossz!
Ami hosszú távra szól, amiből pénzt - igen a céges gépen a Windows, meg az Office -  csinálsz, azt vedd meg, vagy válassz ingyenes alternatívát! Linux? OpenOffice?
Ha majd a kiadók az árakat lentebb vitték, akkor kisebb összegeket ki lehet fizetni a kevésbé fontos dolgokért is.
Nem kell mindent hörcsög módjára gyűjteni, hatalmas illegális filmarchívumokat írni 50 forintos ukrán cd-re. Úgy is kilyukad!
Nem kell minden! Játssz demóval, döntsd el valóban érdekel-e, ha tényleg szeretnéd, hagyj ki két-három bulit, és vedd meg!
Dohányzol, iszol, szerencsejátékozol? Arra van pénz? Szokj le, jutalmazd magad egy eredeti szoftverrel, és elvezd annak minden előnyét! Nincs vírus, trójai, kevesebb vagy nincs fagyás, online szolgáltatások, support, a jogos tulajdonlás öröme.

Na megyek lehúzom BF3-at.