Elég sokat gondolkoztam már ezen a témán, és érdeklődve figyeltem az egész Dubajozás témakörben a véleményeket.
Alapvetően itt nem is Dubaj kérdés, nem csak Dubajban vannak gazdag, pénzért nekik tetsző szexet vásárló emberek. Ugyan úgy végigkeféli a világot egy sztár, egy politikus, egy befektetőzseni, legyen amerikai, arab, vagy japán. Az hogy milyen koordinátákon történik az aktus szintén mellékes. Ugyan úgy vannak itthon is milliárdos perverzek.
Az egész téma egyszerűen prostitúció kérdése. Vannak itthon is prostik, akik vállalnak bármit, bárkivel, sokkal kevesebbért, sokkal több ideig folytatva a szakmát.
A prostitúció szóba sem jöhet, ha szereted a munkád, vagy legalábbis nem utálod, és elegendőt keresel vele az előrelépéshez. Ennek általában vannak előfeltételei, megfelelő tudás, tudatos döntések, elkötelezettség valamely szakma/állás mellett.
A prostitúció szóba sem jöhet annál, aki nem a fogyasztói társadalom rabja, aki máshogy tekint az életre. Tegyük fel természetjáró, vagy nagy könyvmoly, totális kocka, vagy a sportnak él, stb. Nem érzi tehát úgy, hogy neki több kell, és ezért bármire képes.
(Leszámítva azokat a szerencsétleneket akiket bezárva,erővel kényszerítenek ilyesmire, szerintem mindenki előtt van másik út, ugyanakkor hiszek abban is, hogy van olyan, aki hideg fejjel tudja ezt csinálni, valódi profi módjára, különösebb lelki sérülés nélkül.)
A fentieken kívül azoknál akik "többre" vágynak, az a kérdés melyik töri meg őket jobban?
Évekig, évtizedekig dolgozni egy gyárban, egy asztalnál, időre menni, jönni, túlórázni, a főnöködet, munkatársaidat elviselni, nyögni a törlesztőket, és élni egy lemondásokkal teli életet. Nem látni a világot. Az idődet adod (az életedet), eszközösítve vagy a legtöbb esetben, de nem 100%-ig. Többször megtapasztalsz kisebb megaláztatásokat.
Vagy teljesen tárgyiasítva elviselni a totális megaláztatást, egy rövidebb ideig, vállalni a kockázatát egy komolyabb nemi betegségnek, de eleget keresni egy egzisztenciához, esetleg egy a mókuskerékből való totális kilépéshez (30-40 milka + 1 lakás kb elég hozzá).
Én azt gondolom, hogy van aki az elsőt tudja jobban elviselni, van aki meg másodikat, ez nagyon egyedi. Aki túl tudja magát tenni prostitúciós munkán, az jól jár, aki meg nem, az örökre együtt kell éljen vele.
A probléma ott van a Dubajozással, hogy nagyon kevesen tudják felmérni a saját lelkiségüket, és elképzelhető, hogy olyan sérülést okoznak maguknak, amit sosem tudnak feldolgozni, és aminél a hétköznapok szürkesége, esetleges megaláztatása is jobb lenne. Vagy nem. Ez itt a dilemma.
Ha a mindennapi megélhetésért, vagy kényszerítés által leszel prostituált az egy másik téma - ott is sok kérdéssel -, de lelkileg megnyomorítani magad azért, hogy egy másik lelki igényt kielégíts (fogyasztás, biztonság, stb.) nem tűnik jó biznisznek.
Dubajozás tehát csak azoknak, akik biztosan elmondhatják: ismerem magam, nekem megéri.
