bekaphattyuk

Európa csábító. Mindig is az volt.

Bevándorolt ide mindenki aki rájött, hogy klassz hely. Nem is mindig békésen, és nem is mindig sikerült teljesen integrálódni. Vannak akik lóháton, íjjal jöttek ezer, meg olyanok is aki Indiából ötszáz éve.

Akkor mi is a gond azzal, hogy nyomorúságos körülményeik miatt, mások is így akarnak tenni?

Egyszerű.
Hiányzik az egykori tér ami be tudta fogadni az érkezőket.
Hiányzik az idő a felgyorsult világban a folyamatos integrációra.

Bár Európa népessége elöregszik, és a népesség növekedése egyre csökken, mégis megszámlálhatatlanul többen vagyunk mint ezer, vagy száz éve. A végtelen vadont felváltotta a művelt föld, az egykor pár viskót számláló tanyák mára sok helyen városok,kiterjedt agglomerációval.

Márpedig ha a tér közös, akkor el kell viselni a másikat, legyen szó sorban állásról, emberszagról a villamoson, vagy a szomszéd kertjéből áthallatszó zenéről, vallásról, szokásokról, nyelvről.
Szűkült (más szemszögből persze tágult) a tér más értelemben is, van modern közlekedés.
A szűkülő tér pedig hamar egymás mellé sodor mindenkit aki addig távol volt egymástól, és világosabban rajzolódnak ki az különbségek.

Mégsem e kényelmetlenségek miatt kell elhatárolódni más kultúrák nagy mértékű befogadásától.

Európa a nyugati világ termékeny ősanyja, ami mostanra eljutott odáig, hogy azok között az országok között akik kifejezték összetartozásukat, béke, és viszonylagos gazdasági biztonság van. Ehhez kellettek a Római birodalom vívmányai, a görög kultúra, a kereszténység térnyerése, a reformáció, a felvilágosodás, az ipari forradalom, a kapitalizmus ereje, német precizitás, magyar leleményesség, francia konyhaművészet.
A sor fantasztikus, és összeköt.

Ugyanez az Európa szörnyeteg. Változatos eszmék, és érdekek sokasága mentén dózerolta tömegsírokba, nyomorította meg saját fiait és lányait, millió számra. Egymást öldöklő királyságok, inkvizíció, a kontinensről sarjadó, és világot lángba borító pusztítás, a hidegháború.
A sor ocsmány, és összeköt.

Ez volt a szörnyű ára annak hogy mostanra megértsük, majd levessük magunkról a feudalizmust, az inkvizíciót, a fasizmust, a fajgyűlöletet, a kommunizmust, és toleráljuk a másikat, úgy-ahogy. Ez volt a borzasztó lecke ami lehetővé tette a mostani prosperálást. A kivételes lehetőséget, hogy Európa egy olyan korszakát élhetjük a délszláv háború vége óta, ahol nincs miért félni a szomszédos országtól.
Egykor végtelenül domináns rendszerek - mint a katolicizmus -  szorultak háttérbe, és helyükön több másik szökkent szárba folyamatosan árnyalva Európa arcát.
Nem kevés harc árán, egy színes kontinens jött létre, ahol ezerféle gondolkodású, habitusú nép, ember, de alapvetően közös gyökerekkel, sok közös szokással él együtt, mozog szabadon.

Európa nem menekült sehova, nem vándorolt el, Európa megfizette az árat, és Európa végül felfogta, hogy egyszerűen nincs más igazi út számára mint a közös, még ha ennek mivoltában, a követendő irányokban nincs is mindig teljes egyetértés.

A bevándorlókhoz, de általánosságban a kisebbségekhez való viszonyulás az egyik nagy törésvonal, és igen jól jellemzi az egyes politikai irányokat. Az ezzel kapcsolatban látható feszültségek csak lassan szűnhetnek meg, ha egyáltalán valamikor megszűnnek. Feltehetőleg majd csak akkor, amikor a jelen levő kisebbségek a jelenleginél jóval nagyobb mértékben asszimilálódtak. Ez meghatározhatatlan mennyiségű időt, és energiát vehet még igénybe.

És ezzel el is érkeztünk a probléma lényegéhez.
Tekintsünk el minden humanitárius megfontolástól, tekintsünk el minden valós, vagy vélt a bevándorlókkal kapcsolatos félelemtől. Tekintsünk el bevándorlás okaitól.

Tekintsünk el attól, hogy kinek van igaza.

Lássuk meg az axiómát: Az alapvető szociális szemléletét, eszmerendszerét, politikai beállítottságát egyetlen európai sem fogja egyik pillanatról a másikra megváltoztatni.

Ezért a bevándorlók érkezése, a már meglevő komoly törésvonalak mentén még jobban szétválasztja az európaikat.
Ha a bevándorlók nagy mennyiségben érkeznek a kontinensre az felszítja ezeket az ellentéteket, ha maradnak akkor az állandósítja. 

Ez rossz. Mindenkinek.

Elég egy pillantást vetni a hazai helyzetre. Totális megosztottság a cigányság kapcsán (is). Egy alapvetően más gyökerekkel rendelkező kisebbség, melynek integrálódása nagyon nehezen megy. Mondhatnánk, hogy inkább csak vánszorog mintsem halad. 
Ez nem csak a budapesti frissen végzett, baloldali szociológus lány és a szabolcsi, három műszakban dolgozó Jobbik szavazó között okoz feloldhatatlan ellentétet.
A cigánysághoz való viszonyulás elképesztő hatékonysággal szeparálja az embereket itthon, és ver éket egyébként közös térben, és hasonló élethelyzetekben élő, érdeklődésben, ízlésben nagyon rokon emberek közé.
És ez sokkal károsabb mint a cigányság valós vagy feltételezett bűnei.

Párhuzamos, súlyos példaként elég egy pillantást vetni a francia, belga helyzetre, vagy az amerikai eseményekre.
A lassan, vagy rosszul, vagy sehogy sem integrálódó kisebbségek, és az emiatt megkövülő előítéletek pedig olyan változatosan szélsőséges problémaspirált eredményeznek , mint a marseillei, párizsi, brüsszeli gettók, vagy ártatlan emberek életébe kerülő rendőri túlkapások, a nők csoportos zaklatása, megerőszakolása, és az ezen problémák mentén élesen megosztott társadalom.

A bevándorlással ugyan nem azonos, de általa lényegesen könnyebben megvalósuló terrorizmus ráadásul olyan olaj erre a tűzre aminek hatásait nem szabad alábecsülni. 
Az általa szított indulatok veszélyesek, hiszen ha az Európán belül az ellentétek eljutnak egy kezelhetetlen szintre és a kontinens elfordítja tőlünk a most mutatott kedves arcát, csak reménykedhetünk, hogy nem a szörny pofájával kell szembenéznünk hamarosan.

Összegezve.

Azt tudjuk, hogy nem működik jól a kisebbségek integrációja, és a kérdéskör a legvaskosabb törésvonalak egyike Európában, mely nagy mértékben erősödhet ha a bevándorlás, vagy a más kultúrájú kisebbség növekedése túl intenzív.
Azt is tudjuk, hogy itt Európában a jelenlegi állapotban ha nehézkesen is, de tudunk együtt működni.
Mivel jelen esetben a bevándorlás pártiak egyben változás pártiak is, hiszen a jelenlegi viszonylag stabil rendszer egyik instabil, problémás eleméhez adnának hozzá,nekik kell feltenni a következő kérdéseket.

Érdemes-e bármilyen megfontolásból tovább növelni a témában már meglevő szakadékot az európai emberek között? Hova vezethet ez? Mit látunk a múltban?
Nem kellene-e a kontinens problémáit - köztük a már jelen levő kisebbségek integrációját - hatékonyan megoldani, mielőtt újra befogadunk másokat?

Nem lenne-e jobb több időt hagyni magunknak, hogy egymáshoz is közelebb kerüljünk - mi európaiak - akik a közös gyökerek, szokások ellenére nem is olyan nagyon régen még egymást öltük, nagyhatalmak osztottak minket ketté?

Miért nem elég ha segítsünk amivel tudunk - pénzzel, eszközzel, szaktudással - hogy az arra rászorultak a saját kultúrkörükbe tartozó országokban biztonságos menedékre leljenek?

Érdemes-e a nehezen elért, saját törékeny egységünket kockáztatnunk azzal, hogy a határainkon belül újabb, a kontinens dinamikáját megbonyolító elemeket fogadjunk akik nem voltak képesek egységre a saját országukban sem?