Eltelt két nap a szombati futbaleset (bocs) óta, tengernyi cikk, post, komment lepte el a netet, és ha valaki volt elég elszánt akkor gyönyörűen kirajzolódott a magyar társadalom focihoz való viszonyulásának képe.
Tessék egyet választani:
Van aki focibuzi.
Van aki jobban szereti a focit mint más sportokat.
Van aki nem szereti a focit.
Még egyet opcionálisan:
Kivéve a magyar foci.
Magyar fociból csak a válogatott.
Csak a magyar foci.
8-1 után tessék kettő egymásnak nem ellentmondót választani, és kombinálni az előző blokkokkal kombinálni.
Van aki kárörvend.
Van aki csalódott.
Van aki okoskodik.
Van aki felháborodik.
Én focit a többi sportnál jobban szerető, de az itthoni futballból csak a válogatottat követő, csalódott kategóriába esem. Ennek kapcsán elgondolkodtam kik lehetnek a hasonszőrűek, és hogyan élték meg a szombati verést.
Az tuti, hogy nálam játszik a 86-os vb, meg egyáltalán az akkori sportünnepek, sztárok, akiknek a neve egyet jelentett a menőséggel. Ülünk a faterral egy igazi szoci kocsmában - vasszékek trapéz alakú fehér háttámlával, és ülőrésszel, piros-fehér kockás műanyag abroszok csíptetve, az asztalokon zöld és barna övegekben sör, sima és sárga füstüveg ablakok váltakoznak, áll a cigarettafüst. Az Argentinok / Németek / stb. meg mennek mint a gép.
Ismerősen hangzik?
Akkor jó eséllyel Te is úgy voltál a vb selejtezőkkel, hogy talán most újra élhetem a gyermekkorom / fiatalságom egy nagyon jó élményét: egy világversenyen szurkolhatok a válogatottnak.
Akkor valószínűleg Te sem fröcsögsz, inkább csak csendben nyalogatod a sebeidet, és arra gondolsz, hogy nem valószínű, hogy egyhamar bárhova is kijutunk, de azért reménykedsz, hogy az Észtek titkon honosítanak egy csapat összeszokott brazilt a holnapi meccsig.
Akkor Neked is olyan volt ez az időszak mint egy repülőút ahol egész jól sikerült a felszállás , és az út első fele, aztán valami hiba után (Mo-Ro 2-2), felrobbant a hajtómű (Bukarest), és végül hatalmas robbanással csapódtunk a talajba (8-1).
Akkor Neked is szar kihúzni a kezed a biliből.
Mert hiába értek egyet javarészt azzal amit Szalai a sajtótájékoztatón mondott, mert hiába értek egyet azzal, hogy kár ennyi pénzt fektetni a hazai labdarúgásba, jó volt eljátszani a gondolattal, hogy egy pótselejtezőt legalább elérhetünk.
Te is szeretted volna, ha még nagyobb mákunk van, és kijutunk, még ha utána kínosan is kell röhögni magunkon minden áldott csoportmeccsen.
Gondolom Te is mentegeted a most komolyabbat hibázó Bogdánt, sajnálod, hogy Varga hiába hajtott, és még Guzmicsot, és Devecserit is inkább csak szánod, mintsem haragudnál rájuk. Talán nem oda valók ahol voltak, talán túlértékelték magukat, talán más értékelte őket túl.
Ha olyan békés alkat vagy mint én, akkor nem tudsz igazán haragudni Egervárira sem, erre az ősz muksóra,mert félútig kis szerencsével egészen jól elvezette a repülőt, és ez idő alatt jó volt számolgatni, reménykedni.
Gondolom megnézed mit játszunk Andorra ellen.
Szolidan, otthon a fotelből, ágyból, mert szerdán meló....
Gondolom Neked is rossz látni, hogy a keselyűk, akik a romániai bukta után már méterekre köröztek a válogatott felett, most lecsaptak.
Persze nem kérdés - már 20 éve nem az -, hogy mély, és sokaknak fájdalmas változás kell.
Azt azonban kétlem hogy kampós csőrökre lenne itt szükség, inkább szikére, és arra, hogy akik szeretik ezt a sportágat, és tehetik - köztük leginkább a miniszterelnök - biztos kézzel vágjon ott, ahol kell, kíméletet nem ismerve.
