A sokan nagyon felháborodtak Michl Ferenc (KDNP) az iskolai fegyelmezés kapcsán tett kijelentései kapcsán. Mások meg váltig kiálltak a testi fenyítés enyhébb formái mellett.
A ilyen gyökereknek :
A tanári fenyítés tiltása a diákok, annak engedélyezése a tanárok túlkapásaihoz vezet.
Sokkal érdekesebb, hogy miért alakult ki az a helyzet, hogy egyáltalán szóba kerül a testi fenyítés, és mi mással lehetne ezt pótolni.
Egyértelmű, hogy a család nevelő ereje hiányzik:
a, a szülők olyanok, hogy nem értik, mi a gond a gyerek viselkedésével
b, a szülők annyira leszarják a gyereküket, hogy nem érdekli őket mit csinál az iskolában
c, a szülők azt gondolják magukról, hogy túl elfoglaltak a gyerekkel való foglalkozáshoz (valójában pedig plazmatévét hajhásznak az orruk előtt lévő boldogság helyett)
d, a szülők valóban túl elfoglaltak, mert a mindennapi betevőért hajtanak
e, a szülők azt hiszik, hogy a tanár dolga az alapvető nevelés
f, a szülők azt hiszik, hogy az ő családjukban bárki megtehet bármit
Az is egyértelmű, hogy a tanárok kezében nincs elég eszköz mert:
a, meg nem ütheti, sokszor erre lehetőség sem lenne, hiszen egy 18 éves felnőtt férfinek vajmi keveset jelent egy huszonéves tanárnő pofonja, illetve sok diák olyan családból jön, hogy a tanár retorziókra számíthat ha testileg fenyít. Nem csak az eset után számosan megjelenő cigány családok rémképe, ahogy azt a többség vizonálja, hanem a pozícióban levő anyuka, apuka felháborodását követő állásvesztés, tantestületi megalázás is ide tartozik.
b, óráról ki nem küldheti, mert felügyelet nélkül nem hagyhatja (bármi történik...)
c, elvileg nem büntetheti elégtelennel, az órai viselkedése miatt, másrészről, ki akarna viselkedés problémás gyerekeket halmozni buktatással?
Milyen megoldást lehetne akkor találni?
Egyetlen pont van ahol ezt meg lehet oldani, ez pedig a szülő. Ez az alapja mindennek. Nem a gyerek, nem a tanár, nem az igazgató, nem az iskolarendszer, hanem a család.
Ez egyébként teljesen természetes kezelése a problémának, hiszen, ez a probléma gyökere, és hagyományosan a szülő kellene a legnagyobb mértéken felelős legyen.
Mivel pénzünk az nincs, főleg nem az oktatásra (kell a budai villákra no!), ezért olyan dolgok amik komoly pénzbe kerülnek ki vannak zárva. A tanár kezébe nem akarunk olyan eszközöket adni, amikkel visszaélhet, azért, hogy ne keltsünk visszatetszést azokban a szülőkben akik jól végzik a dolgukat, ez is tiszta.
Legyen egy, a szülőkben a helyzet komolyságát tudatosító program. Tv spotok, levél, szórólap akármi, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire nagy baj van már most, és megérteti velük az alább következő szabályozások következményeit.
Én így gondolnám:
Az iskolai tanulmányi értékelés mellett, kapjon sokkal nagyobb szerepet a viselkedéssel fogalakozó. A mostani, szorgalom,magatartás, intő, rendszer átalakítása, akár napi kontrollal. Értem ez alatt, hogy ha egy diák egy adott napon nem viselkedik megfelelően, akkor aznap több oktatótól, akár több erre vonatkozó számokban kifejezhető értékelést is kaphasson, tegyük fel mínusz pontokban. Mindenki induljon pozitív számról, hiszen a kezdeti bizalmat mindenki megérdemli. Legyen az ellenőrzőben ennek helye. Aki eléri a nullát, az kerüljön speciális iskolába (ezek már léteznek, csak a számunk nem elegendő), ahol erre szakosodott oktatók végzik a munkájukat. Aki a speciális iskolában elér egy szint felett marad, és egy ideig tartja is (fél év) a kerülhessen vissza a normál iskolákba.
Az ilyen iskolák, és oktatók, számának növelése. És honnan lesz erre pénz? A speciális iskolákba járó gyerekek családjától vonják meg az gyermekekkel kapcsolatos állami támogatásokat teljes mértékben, és fordítsák ezen iskolák üzemeltetésére, és a szakképzésre. Sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy az egyéb hozzájárulást még el lehetne venni. Ha a szülő annyira ostoba, hogy a gyerekét nem neveli meg, számítson az államtól a büntetésre.
Mindezt azért gondolom jónak, mert a szegényebb rétegek ingerküszöbét eléri a pénzmegvonás, míg a többi szülő talán fejéhez kap, hogy a gyerek hova is került, és milyen jövő vár rá. Már csak azért is, mert középiskolák, és felsőoktatási intézmények jó eséllyel nem szívesen látják az ezekből az intézményekből kikerülő tanulókat, így a továbbtanulási esélyeik jócskán lecsökkennek.
Ha egy iskola huzamosabb ideig, túlságosan sok 0-ás diákot produkál, akik a speciális iskolákban pedig tartják az elfogadható szintet, akkor minden bizonnyal az iskolával van baj, ahol a kiosztott "mínuszok" alapján az esetlegesen a pályára alkalmatlan oktatókat is lehet szűrni.
Végül megemlíteném, hogy nem igazán hiszek, az olyan dolgokban, mint önmagától viselkedés zavaros gyerek, én abban hiszek, hogy azokkal lesz nagyobb gond akik diszfunkcionális családban élnek, ami csak ritkán nem a szülők hibája. Ilyen esetek lehetnek az egyik szülő elvesztése, válás, és más nagy súlyosságú esetek, amik érzelmileg összetörhetik a gyermeket. Ezeket a mintákat a szakemberek már viszonylag jól ismerik, és az iskolai viselkedési értékelésnél az átlag oktató is figyelembe tudja venni, ha ehhez biztosítanak neki egy egyszerű az irányvonalakat tartalmazó anyagot.
