Jaj de jó nekem. Valahogy elmegy mellettem a sok politikai feszültség ami az ünnepeinket jellemzi. Két pálinka meg néhány fröccs után, a grillsajtot, meg a félig égetett tarját rágcsálva, képes vagyok kívülről szemlélni a szerencsétlenebb honfitársaimat akik pont ma akarnak felvonulni, vagy ellenvonulni valamelyik "ügy" oldalán.
Közben azon gondolkodom, hogy a Nagyok akikre ma emlékezni, igazán figyelni kéne, vajon mit szólnának látva a megosztottságot, a hegymély törésvonalakat, melyek - úgy tűnik- örök éket vertek közénk.
Melyik oldalra állnának, állnának valahova? Vagy ülnének a Pilvaxban és a melegből, két kávé között fejcsóválva kibámulnának a szürkeségben menetelő a tömegre. Meg az ellentömegre.
Hogy értékelnék az aktuálpolitikai kérdéseket, mit éreznének fontosnak, mire legyintenének?
Ha megidézhetnénk szellemüket, mit súgnának?
Lehet csak merednének ránk némán, de közben hallanánk, hogy a szívük pont most szakad meg.
