Nem mondhatni, hogy vallásos lennék. Hitem sincs. Egyszerűen nem látom logikusnak Isten létét, akármennyire is rémisztő ez. De nem vagyok totálisan biztos a dolgomban, már csak azért sem, mert sok nálam okosabb ember volt hívő. Márpedig ha logikai módon közelítem a dolgot, akkor már nem is az én véleményem számít, hanem az nálam nagyobb gondolkodók véleményének összessége. Ezt egyszerű belátni.
Már karácsonykor meg akartam írni ezt a postot, de aztán végül kimaradt, és most pótolom.
Abban egészen biztos vagyok, hogy a kereszténység nem bír több alappal mint a többi vallás, de mivel ebben a kultúrkörben születtem, és nevelkedtem most mégiscsak Jézusról írnék Krisna, Buddha helyett.
Három verzió van. Az egyik, hogy Jézus valóban Isten fia volt. Ez egy elég szimpla eset, ebben az esetben nagyjából tudjuk, hogy miért volt itt, mit hagyott ránk, miért vállalta a kereszthalált.
Második, hogy nem is létezett, ez bár lehetséges, hiszen olvashatunk Prométheuszról is, pedig jó eséllyel nem lopta el a tüzet az istenektől. Jézus alakja azonban nem olyan sztori mint a többi. Bár vannak csodák, de valahogy nem olyan elszálltak mint mondjuk a pokolra szálló mitológiai alakoké. Nem egy személytől ismerjük, így szerintem nagyobb eséllyel élt mint nem, persze teljesen nem lehetünk biztosak.
Na de mi van ha ember volt? Mi motiválhatta abban, hogy Isten fiának mondja magát, és az addigi vallási tanokkal sokszor szembemenő elveket hirdessen.
Elsőként arra is gondoltam, hogy csaló volt, aki az emberek hiszékenységéből kovácsolt előnyt, hiszen a fiúnak nem kell aggódnia hajlék vagy étel miatt. Ebben a verzióban az zavaró, hogy akinek van elég agya ahhoz, hogy az orruknál fogva vezesse az embereket, az nyilván belátta volna, hogy ha sikeresen csinálja a dolgát, az rút véghez vezet. Vagy kisebben játszotta volna meg, mondjuk prófétaként, vagy kiszállt volna a buliból amikor meleg lett a pite.
Ha fenti nem igaz, akkor az is lehet, hogy elmebeteg volt, olyan értelemben hogy valóban hitte saját isteni mivoltát, ebben az esetben érthető miért vállalta a kereszthalált. Ettől a tanítása ugyan olyan érvényű, erejű, de őt magát azért máshogyan kell értelmezni. Általában az ilyen tévképzetek más egyéb jelekkel együtt vannak jelen, és nehezen tudok olyan embert elképzelni, aki istennek képzeli magát, és közben lemond mindenről, egyszerű, és szeretetteljes.
Végső esetben ott van az a verzió, hogy akkora humanista volt, hogy mindenképpen szerette volna, ha az egymás iránti tolerancia és szeretet elve teret nyer, és mivel tudta, hogy abban a környezetben ez csak egy isteni üzenet formájában ütheti át az addigi vallási gyakorlatot, ezért felvállalta a szerepet, és ezzel a keresztet is.
Ha ez helyet akkor bakker! Vannak sokan akik vállalják/vállalták a mártírhalált egy hitük szerint jó ügyért, de Jézus ennél sokkal lazábban tolta: megalapozott egy hitet, ami csak javára válhat az embereknek, bevezette a köztudatba, embereket szerzett a terjesztéséhez, és végül feladta az életét érte, ez által hitelesítette végleg. Nem semmi.
Nekem mint ateistának Jézus alakja nem spirituális túlélés alakja, hanem az emberi jóságba vetett hit forrása, egy tökéletes hippi, aki betépés helyett, minden erejét, és végül az életét is arra tette fel, hogy megfordítsa a világot, véget vessen az addig közönynek, és erőszaknak.
Emberfeletti akkor is ha nem Isten fia volt, és ennyi idő távlatából is igazi fényben ragyog, megvilágosodást, örömöt hozhat annak az életébe aki meg tudja érteni amit üzent, még akkor is, ha nem is vagyunk képesek teljesen magunkévá tenni tanítását.
