Sok itt a műbalhé, a felfújt, fölöslegesen kirobbantott, gyengén megideologizált látszatakció, ami csak az ellenségkép életben tartásáért zajlik. De ez nem is véletlen, szükség van rá. Ha nincs ellenség, nincs kampány, márpedig egy évvel a választások előtt ez elképzelhetetlen. A politika mindig valami ellen szól elsősorban, és aztán valami mellett.
Elég a "legfrissebb" politikai erőre gondolni, a Momentum is valami elleni kampánnyal tudott feltörni az addigi jelentéktelenségből.
A kizárólag pozitív program ritkán sikeres. Hogy miért?
Az emberi természet - de a magyar néplélek talán még inkább - ilyen, mindig is ilyen volt, jobb és baloldalon, középen egyaránt.
Az emberek nem akarnak a józan ész mentén ítélni, sokkal jobb felháborodni , ingerülten anyázni az aktuális kormányt, az ellenzéket, egymást, mintsem a dolgokat mélységükben, higgadtan átgondolni, és saját következtetésekre jutni. A többség nem akarja az árnyalatokat sorra számba venni, magát felületes információk alapján pozicionálja egy megélhető álláspontra, amit felülvizsgálni képtelen.
Ellenség tehát kell. Nem mindegy azonban, hogy milyen. Aki realitások mentén gondolkozik, az egyet tudott érteni amikor a bankok pengellérre lettek állítva, nem kérdőjelezi meg a határzárat, hiszen ha nem is ellenséget, de nagy veszélyt lát a migrációs tömegekben.
Az ezekre a témákra adott gyakorlati megoldásokat értékeli, a karakán kiállást piros pontként bevéste a Fidesz/Orbán neve mellé a "Kire szavazzak 2018-ban" kiskönyvbe, még akkor is ha a kormányzati kommunikáció olykor már neki is sok.
A jó ellenségkép olyan, ami ellen harcolva a jobbközép szavazó azt tudja mondani, hogy az ellenség meggyengítése/feltartása az ország egészének épülésére szolgál , függetlenül a pártállástól, vagy ideológiai hovatartozástól. Minimalizáljuk a devizahiteleket, megsarcoljuk a bankokat? Frankó! Nem fogadunk be a teljesen más mentalitású, alkalmazkodásra, beolvadásra képtelen tömegeket? Frankó!
Vannak azonban olyan ellenségképek, vannak olyan konfliktusok amiről úgy véli a józan jobbközép szavazó, hogy feleslegesek, sőt károsak.
A józan eszű jobbközép szavazó, nem akarja sárba tiporni, fundamentálisan megtörni a liberális/baloldali részét az országnak. A jobbközép azt is jelenti, hogy az ország egészével gondol az ember, a honfitárs szót nem korlátozza ideológiák alapján.
Elismeri mások értékeit, nyugtázza, hogy mások miként gondolkodnak, de biztosítja szavazatával hogy a megválasztott kormány mégis a jobbközép értékek mentén vezesse az országot.
Magyarországon most jobbközép kormány van két ciklus óta. A baloldal politikai szinten jelentéktelen, eljátszotta az emberek bizalmát. Önmagával marakodik, tehetetlen. A jobbközép szavazónak ez elég, sőt szívesen látna egy életképes, megújuló baloldalt, ahol végre végleg szanálásra kerülnek azok akik megnyomorították az országot évekre.
Nem fél attól, hogy a "másik oldal" szellemi műhelyeiből erős ellenfelek sarjadnak, akik hosszabb távon versenyre késztetnek, mert hisz a saját igazában, így nem is érez igényt arra, hogy ezeket a műhelyeket, vagy azok támogatóit állítsa be ellenségnek.
A túlkapásokat demokratikusan korlátozza , de elsősorban arra fókuszál, hogy saját szellemi hátországát mennyiségben és minőségben formában tartsa, eredményekkel megőrizze saját hitelességét.
Az új arc, Soros György azért szerencsés ellenség a választási kampányra fordulva, mert az átlag ember számára jól azonosítható figura. Elaggott arcával, felfoghatatlanul sok pénzével, amit spekulációval szerzett jól démonizálható.
Valóban, egy jobbközép gondolkodású ember nem tartja a meggazdagodás legelegánsabb módjának a pénzpiaci manővereket, helyette inkább a produktívabb utakat preferál. Tudja, hogy Soros valóban direkt hatással Magyarországra alapítványain keresztül, ennek sem feltétlenül örül.
Ennek ellenére számára Soros és az általa finanszírozott alapítványok, műhelyek, nem igazán megfelelőek ellenségnek. Az ezekkel való harc szellemi szinten megtörténhet, állami támogatásukat (ha volt) meg lehet vonni, de ezen túl nehéz praktikus, gyakorlati hasznot látni a velük való folyamatos konfliktuskeresésben.
Az ilyen jellegű, szinte kizárólag eszmék mentén való csatározások mindig a produktivitás rovására mennek, de ennél még károsabb hatásuk az, hogy az egyszerű pártkatona az ország máshogy gondolkodó részét is egyre inkább az ellenség kategóriába sorolja. Mivel az ellenségképek pedig elfáradnak, újakat kell találni, lehetőleg még erősebbet mint az előző. Ez óhatatlanul oda vezethet, hogy az ellenségkép az utált/gyűlölt ideológia mentén kiszélesedik.
Ennek hatását látjuk abban ahogyan egymást ütik az emberek(?) olyankor is amikor a nemzeti egységet kellene ünnepelni.
Jobb lenne visszatérni a gyakorlati haszonnal bíró ellenségképekhez. Ezeket is lehet démonizálni, ha nehezebb, is, de mérhetetlenül hasznosabb. Legyen az ellenség a koszos utca vagy a korai halálozás.
Esetleg a korrupció minden szintje. Na e mögé a teljes ország beállna, ha a politika képes lenne végre önmagára is ellenséget kiáltani, és egy olyan önfeltáró, megtisztuló fordulatot végrehajtani a paletta teljes széltében ahol kézenfogva húzna el helikopterrel a Sukoróban épített új börtöncellákba minden érintett.
Az politikai/szellemi ellenzék bele értve a pártokat, a médiát, a Soros alapítványokat, pedig feleszmélhetne, és vizsgálhatná saját magát.
Miért nem érdekli a többséget ha szerintem szétzúzzák a demokráciát?
Miért nem fontos az a többségnek ami nekem fontos?
Mi a baj velem?
Ha már széllel szemben hugyozok, mi az, amiért igazán megéri?
Vajon az ellenségkép választásnál mi a visszatetszőbb? Soros, vagy a határon túli magyarok?
Miért fordul el a világ az általam képviselt vonaltól?
Az embereket első sorban a mindennapi megélhetésük, gyarapodásuk érdekli, ha szarul privatizálod az országot, ha 80% feletti államadóssággal bénítod meg az embereket, akkor hosszú időre szégyenpadra kerülsz. Ha már ott gubbasztasz hiteltelenül, akkor válogasd meg mi az amiért kiállsz, ne kiálts farkast minden 2 percben, mert hiteltelenségedben csak súlytalan óbégatásnak hallatszik, még akkor is ha esetleg igazad van.
Ismerd végre fel hogy mennyire szégyenteljes ahova választott vezetőid sodortak. Fogadd el, hogy vesztettél, és amíg a kényszerpihenőn ülsz, tárd fel az igazi okokat, távolítsd el a felelősöket. Használd hozzá nyugodtan a Soros pénzét.
A jobboldal tegye fel magadnak a kérdést, hogy a neki ajánlott ellenségképet csak azért fogadja el mert azt dobta ki a kampánygépezet, vagy tudna jobbat. Ha az utóbbi akkor lehet jelezni, hogy ez kevés, vagy akár káros, kérem vissza azokat az "ellenségeket" akiket ha legyőzünk mindenkinek jobb lesz ebben az országban.
