Ilyenkor szoktak valami ars poeticát írni? Én fogok. Menet közben beeshet pár közhely, meg triviális téma is talán, de egy alapvetésnél nehéz elkerülni ezt.
Szerintem három dolog miatt érdemes blogolni. Az egyik, ha valamilyen témában spíler vagy, és szívesen megosztod a tudásod egy részét másokkal. Második, hogy informálsz. Harmadik, hogy véleményed van, és vagy annyira egoista, hogy az gondolod ez bárki mást is érdekel rajtad kívül. Ez a blog az utóbbi kategóriába tartozik, annyi eltéréssel, hogy nem tudom, a véleményem érdemes-e a bármilyen szintű publikálásra. De leszarom.
A vélemény vitát szül. A vitáról meg van véleményem. Amolyan első poston belüli első bejegyzés.
Aki ebben a világban él az tudja, hogy az emberek 95%-ával véleményt ütköztetni annak reményében, hogy meggyőzöd a saját igazadról teljesen felesleges.
Aki viszonylag sokat netezik, az tudja, hogy ez, online környezetben még inkább így van.
Mert az embereknek más a neme, a vallása, a színe, a családi háttere, és van aki szereti a spenótot, és van aki meg nem. Egy kor felett a legtöbbünk végtelenül begyöpösödött, és túl önelégült ahhoz, hogy befogadja a másik mondandóját.
A vitapartnerek a legritkább esetben állnak közel egy szinten intellektuálisan, vagy tájékozottságban. Az emberek nagy részének nincs meg képessége a vitára, nem tud jól érvelni, nem képes hosszú, több lépcsős logikai okfejtéseket követni, ezért pár perccel/posttal később visszatér a vita olyan pontjához, amit már előzőleg érintettek a vitázó felek. Így kerengünk naphosszat.
Nincs olyan forrás, amit mindenki elismer hitelesnek, tehát az érveléseket nem lehet alátámasztani adatokkal.
Aki kifogy az érvekből - vagy csak elfárad, elunja - az személyeskedni kezd, végül a helyesírásra mutogat, vagy csak anyázik párat, mielőtt lelépne.
Ezek vagyunk mi az interneten, és valós életben. Mindannyian bakaphattyuk. Pont így, igen.
Mi a szarért indítom ezt a blogot akkor?
Egyrészt önös érdekből, hogy legyen egy piszkos kis szeglete netnek, ahova én hordom be a saját agymenésemet. Ez a saját kis szemetesdombom. Kukurikúrva anyád!
Másrészt, mert ha nem is ismerjük el, vagy akár észre sem vesszük, minden beszélgetésnél, vitánál van rá esély, hogy az agyunk leghátsó szegletében azért átbillent pár bitet. Ritkán fontosakat, és nem is mindig úgy ahogy a vitapartnerünk szerette volna, de mégis.
Miről fog szólni?
Nincs tervben, hogy a bejegyzéseimet egy adott téma köré fogom felépíteni, ha valamit mégis ki kellene emelni, akkor azt mondanám, arra keresem a választ, miért és hogy tesszük egymás, és a magunk számára élhetetlené a családunkat, településünket, a hazánkat, a világunkat. Politika, közélet, filmek, zenék, infós cuccok, néha sport. Ezekre lehet számítani a kétsoros böffentésektől, a hosszú szófosásig változó terjedelemben.
És még:
Nem lesz válogatott, díszes beszéd itt, én nem kívánom tiszteletben tartani a bunkó kedves olvasót, neki sem kell engem. Ha véletlenül erre tévedtél, és van véleményed, akkor bökd ki.
A hozzászólások kapcsán: ha csak szimplán trágár vackot írsz, amiben nincs mondanivaló, nyelvi lelemény, humor, vagy egyéb használható momentum, akkor kukázom.
