bekaphattyuk

A pénzvilág, a hitelezés elég bonyolult. Én balga azt hittem, hogy tisztában vagyok az alapvető fogalmakkal,de kiderült hogy messze nem.

Számomra eddig egy magánkézeben lévő bank, egy üzleti vállalkozást jelentett, annak minden rizikójával, ami csak magára számíthat. Kiderült, hogy nincs így mert a bankokat megmentik. FELTŐKÉSÍTIK, érted? Akár államok, az állampolgárok pénzén, akiken eredetileg a bank nyerni akart. Csak így. Banknak lenni jó, mert ha frankón csinálod a dolgodat, akkor szakítasz egy csomó pénzt, ha meg szarul, akkor megmentenek. Ha esetleg mégsem, akkor sem történik semmi. A főmuftik jól lelépnek valami helyre ahol az egyetlen elviselhető öltözet egy fűszoknya, egy közepes felelősségű arcon elverik a port, az emberek meg egy idő után beletörődnek hogy elvesztették a megtakarításukat.
Eddig azt hittem, ha megtakarítasz, akkor biztosabbá teszed az életed. Úgy fest ez sincs így. Főleg nem az öregkorra félre tett pénzekkel.

Eddig az hittem, hogy aki adósságot csinál, annak azt le kell törlesztenie. Annyit amennyire szerződött. Képzeljétek ez sincs így minden esetben. Néha az adósokat is megmentik. Azokat akiket félrevezettek, rátereltek egy becstelen,trükkös hitel rögös útjára.

Egyet most már tök tisztán látok, egy valamit nem érdemes: megtakarítani, annyit költeni, amennyire kapacitásunk van, mert biztosan rosszul járunk. Esetleg bebukik a bank, és vele pénzünk is úszik, esetleg az állam megmenti a devizahiteleseket, a bankok kárára, és bedől a gazdaság, aztán 1 milliárd pengővel mehetünk kenyérért a sarki közértbe.

Kedves Viktor pozitívum hogy nem a bakok seggét nyaljátok végre, hanem nekik is tálaltok a felgyülemlett ganéból. Látszólag Európa sem nyalja tovább hiszen, rájuk kényszerítette az a görög adósság 50%-ának elengedését. Azt gondolom pár dologhoz olyan merészen nyúltál hozzá, mint egy jó ideje senki. Meg merem kockáztatni, hogy élen jártál. Most már ne foss be, a rád nehezedő politikai nyomást bírd ki, most már told végig, max rábaszunk, de amíg vért izzadsz (izzadtok), hogy ne járt úton meneteljünk a bukásba, addig én szurkolok neked Viktorom. Már csak azt szeretném látni, hogy egy eres lila műfasszal basz meg mindenki az állami ánuszkommandó, aki az államapparátusban szerepet tölt be, és a kínlódó emberektől lop. Ezt kérném Télapóra, és Karácsonyra köszi.

Kedves tesók, tezsvírek (lájtos faji diszkrimináció) az országban. Ne vegyünk fel hitelt minden szarra, mert szopóágra tesszük magunkat, és a megfontoltabbakat is. Nem kell minden azonnal. Összejön a LED-es tv úgy is ha előre takarékoskodunk, nem kell terepjáró a városba ha jelzálogot kell tegyünk érte a házra. Nem kell sokezres havi telefon előfizetés, hogy full HD-ban nézhessük meg minden tíz percben milyen érdektelen szart linkeltek a haverok Facebookon. Inkább hívd fel anyádat mi van vele.
Kedves devizahiteles honfitársaink. Hogy a faszba gondolhattátok, hogy ha valami nem jön össze Önerőből, akkor majd még többet vissza tudtok adni ugyanakkora az energiából. Hát logikus ez? Hülyék vagytok? Azok. És naivak, és túlságosan bizakodóak vagy felelőtlenek, és léhák, és ország koloncai. Megosztok veletek egy hasznos infót: az átlagember életben legalább annyiszor szarul sülnek el a dolgok, ahányszor jól alakulnak. Értem én, hogy kell egy verda (nekem is kéne), de minket is elcipeltek a szüleink lepukkant trabikban,skodákban, ladákban. Értem én is, hogy kell egy saját kecó (nekem is kéne), mert a fater egyre hülyébb, meg amúgy is jön a gyerek. De lehet ám három négyzetméteren monopolyzni a srácaiddal, és lent a gangon rúgni a bőrt, nem kell 5 méterről nézni a széles vásznat, saját pázsiton focizni, ha mindez csak illékony illúzió, és egyáltalán nem biztos, hogy igazi valósággá tudod változtatni.
Remélem minél többen tudtok élni a mostani lehetőséggel, és megússzátok ezúttal. Szerintem mindenki örül a lehetőségeteknek, még ha emiatt negatív hatások is érik az országot. És ha egyszer végre hiteltelenek lesztek, akkor onnantól másképpen toljátok a rollert, mert máskülönben hiteltelenek lesztek.

A baj a szívünkben van, az esztelen birtoklási vággyal, mely elnyomja a realitásérzékünket, és azt súgja, gyerünk ez kell, kell ha beledöglesz is. Azzal, hogy összekeverjük mit is jelent a jövő építése, és vakságunkban épphogy eladjuk azt, egy hamis jelenért.

Alapvetés: Nem hiszek a világot átszövő pénzügyi rejtett összeesküvésben. Mivel nincs itt semmiféle rejtegetni való. Aki a világgazdaság aktív részese akar lenni az bevállalja,
hogy a többi piaci szereplő megpróbálja megszívatni, lenyomni, csicskává tenni, felemészteni. A nagyhalak együtt úsznak, amikor érdekük úgy kívánja, ha így több kishalat tudnak bekebelezni.  Eszköztáruk félelmetes. Ha egyszer valakire rátették a kezüket,akkor a tápcsőre kötött ország nemzetközi megítélését könnyedén befolyásolják például a  hitelminősítőkön, és az állampapírokkal való kereskedésen keresztül.
Ezért persze lehet nem szeretni/utálni/gyűlölni őket, de ha így teszünk akkor el kéne vetnünk saját szabad pénzügyi felemelkedésünk lehetőségét is. Akarjuk? Nyilván nem. Se
egyénileg, se cégileg, se országilag. A gond csak az, hogy mindenki naggyá és erőssé akar válni, a bukást nem féli, az utolsó pillanatig is léha, majd utólag másra mutogat és magát megteszi áldozatnak.
Tehát vannak a nagy tetvek, meg a kis beképzelt barmok. Ez utóbbiak lennénk mi.

Az mindenki számra világos, hogy az elmúlt pár hónapban eléggé szopóágra kerültünk. Hogy jutottunk idáig? Tömören az előző rendszer,az utána következő kormányok alkalmatlansága, a mostani vezetés balfaszkodása, a nem éppen ideális külső hatások, és nagyrészt a saját felelőtlenségünk eredménye. A fenti elemeknek a hatására a fenti nagymenők rátették a kezüket az országra, és ezzel minden kisemberre.

Az előző renCer.
Áldásait nem vesézném túlságosan, utána lehet járni, hogy milyen gazdasági állapotban lettünk újra szabadok. Mentális téren sokak rengeteg mindent magukkal hoztak azokból az
időkből - a mai napig nem látva az akkori rendszer gazdasági abszurditását - pedig ezt csomagot már régen hátra kellett volna hagyni. Aztán ott vannak akik átugrottak (az tuti
hogy nem estek) a ló túloldalára. Láncaiktól szabadulva, a vadkapitalizmus őrült zászlóvivőié váltak, zavarosban halászó tőzsdecápákká (fákje) , és nem ismerve sem Istent sem embert, dollár, és euró mintás alsógatyában rabolják le a szabad piacot, és az országot. Egyik csapat sem tesz jót az itthoni helyzetnek.

A rendszerváltás óta megválasztott becstelen bandák.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy naponta böngésszen kicsit a weben, de főleg a jútúbon. Nem a szubjektív videók között, ahogy azt a többségünk tenni szokta, hanem a sima felvételek között, régi Antall interjúktól, a Fidesz kezdeti nyilatkozataitól, az öszödi beszédig, vagy Orbán pénteki rádiószerepléseiig.
Azt a balfaszkodást, és tanácstalanságot ami itt az elmúlt húsz évben ment Gyurcsány elég jól összefoglalta az öszödi beszédben. Ha valaki végighallgatja, és nem a már ismert
elemekre fókuszál, akkor a következő két fontos elem látszik.
A legfontosabb a konzisztencia kérdése. Egyszerűen nem tudják kiszámolni a pénzügyi folyamatokat. A rendszerváltás óta nem állt fent olyan helyzet, hogy a kormányzatban elég akkora koponya lenne, akik átlátnák megfelelő mélységben a belső helyzetet, és a külső hatásokat is. Ez az amire nagyon kevesek képesek, akár itthon akár máshol, és akik
mégis, azokat túlságosan lefoglalja, hogy ebből a képességükből egy rahedli lóvét csináljanak. Nekik üzenem, hogy ha már megvan a lambó az asszonyak, meg a gyerekeknek is, akkor esetleg, tető alá hozhatnának egy, a legnagyobb fejekből, álló akciócsoportot, ami saját tőkéből (elég 100-200 milliárd kezdésnek), az ország megmentésére próbál valamennyi pénz kigazdálkodni az államtól függetlenül.
Megetetni a testet aminek a csecsén erősre szopták magukat.
Alternatívaként kezdjenek el fejleszteni titkos parlamenti alagsorokban állami pénzen egy olyan szoftvert (legyen mondjuk a neve ... hm ...skynet), amivel az itthoni gazdasági folyamatokat jól lehet modellezni, segítendő az parlamentben szunyókáló, netező, olvasó, lelkiismeretlen,lusta, alkalmatlan emberek munkáját.
Aztán ott van vezetésben jelentkező önös érdekek, ez két módon nyilvánul meg
Az ellopott pénzben. Mit nem adnék két számért, ami a jelenlegi államadósság, és a rendszerváltás óta, tisztességtelenül (nem azt jelenti, hogy törvénytelenül) lenyúlt pénzek
arányát megmutatja. Itt nem csupán a nagy volumenű állami, fővárosi cégeken és holdudvaraikon keresztüli autópályás, MÁV-os, BKV-s, Malévos, MOL-os lopásokról, hanem a megszámlálhatatlan apró, pár tíz vagy százezres csúsztatásokról is szó van. Vajon mekkora szám lehet ez?
Nagyon keveseket varrtak börtönbe eddig, nagyon kevés időre, no nem azért mert más nem érdemelte volna meg. Minden esetre a köztisztviselők mindennemű büntetését  én
megötszörözném, legyen szó gyorshajtási (jah de van lézerblokkoló) csekkről, vagy több milliárdos csalás miatti letöltendőről. A kapott hatalom, járjon együtt nagyobb felelősséggel, és legyen fokozottan számon kérhető. A képviselők könyvelését egy speciális szakiroda végezze, adózási papírjait, az APEH kövesse kitüntetett figyelemmel. A fentieken túl a következők jutnak eszembe törvénysértő magatartás esetén: teljes vagyonelkobzás, nehéz fizikai közmunka, nyilvános megszégyenítés.

Másodszor pedig ott van az érdekütközések miatt nem lehet keresztülvihető - egyébként életbevágó - gazdasági változtatások hiánya okozta kár. Tisztán látszik itt is, hogy
mennyi minden fulladt be, vagy került kényszerpályára, mert a kormány túl erőtlen, híg, korrupt volt ahhoz, hogy átnyomja.

Mi a helyzet a fenti két elemmel a mostani kormány esetében?

A konzisztencia kapcsán kezdhetünk aggódni, úgy fest a számolással ezek a fiúk is bajban vannak, nem akar úgy alakulni az ország pénzügyi, gazdasági helyzete, ahogy az tervben
volt. Azért még a ciklus első felét nem értük el, elég sok a gubanc az unióban,a világban is tehát sok minden lehet még, a kérdés, hogy a bejegyzés elején említett nagykutyák mennyi teret engednek nekünk, illetve mennyit tudunk kiharcolni magunknak.

Szarni az érdekekre, és rálépni olyanok lábára kikére eddig elképzelhetetlen volt: Na ebben most élen járunk. Egyet értek azzal, hogy a függésünkön lazítani kell bármi módon, amit az uniós szabályozás megenged. Orbánt elkötelezettnek látom ez ügyben, vajon bírni fogja a strapát? Nekem úgy tűnik megviselte az elmúlt pár hónap. Amit szívesen látnék tőle, az hogy nem csak visszamenőleg vizsgálgatja a korrupcióra utaló nyomokat, hanem a jelenben is felállít egy effektív

Holnap még írok a bankok megsarcolásáról, egy kis szaroskorbácsos önkínzással egybekötve.

Ma egy szokásos jobb vs bal oldal iszapbirkózásnál kötöttem ki több blogon is. Valami Márta Pistás, Dörner Györgyös, színházigazgatós téma kapcsán. Rémlik? Ez mostanság eléggé levágta a biztosítékot sokaknál. Több blog is foglalkozott vele, sőt most már én is, ami aztán végképp a téma komolyságát mutatja!
Az Új Színház jelenlegi formájáért egy szimpátiatüntetés is szerveződött, erről készült egy indexes videó, ezt kommentálta a pár blog, és én már előre elélveztem hozzászólásokban várható mocskoszsidó vs. rohadéknáci sokfordulós bokszmérkőzés izgalmaitól.

Az a csodálatos ezekben az összecsapásokban, hogy hiba talál be tisztán állcsúcsra egy komment, a másik oldal nem rendül meg; mint ha mi sem történt volna megy előre. Hiába üt óriási luftot valaki az nem vesz ki semmit az erejéből, és simán elkönyveli magának a pontot.

Arra gondoltam, hogy írok a videó kapcsán, de aztán inkább úgy döntöttem, hogy ha elkésve is de az alapkérdést rágom meg kicsit.

Alap kéne legyen, hogy aki állást foglal az elolvassa a pályázatokat.

Illetve Márta Istváné esetében legalább áttekinti az egyes blokkokat, mert egyébként tldr (keress rá ha nem tudod mit jelent) , valószínűleg a pályázat elbírálásánál is ez lehetett a gond (hehe). Nekem az előhang túl dagályos, és máshol is éreztem ezt. A pályázatról egyébként elmondható, hogy Márta kitér részletesen minden témára, látszik, hogy képbe akarja hozni az elbírálókat. Előnye nyilvánvaló: minden adat a rendelkezésére áll, hosszú évekre visszamenőleg tud mihez nyúlni és tartalommal megtölteni a pályázatot.

Dörner pályázatát elolvastam végig, ami nem volt nehéz (haha). A koncepció átjön, főleg mivel a hangvétele feltűnően dühös, mondhatni agresszív, és ennek megfelelően egyenes is. A körvonalak okésak, és érthetőek, de a konkrétumok hiánya miatt nehéz elképzelni hogy a pályázat írója képes lesz ekkora pénzeket jól felhasználni.

A pályázatok által vázolt koncepció ízlés dolga, én mind a kettőben találtam olyat ami tetszett, sőt néhány helyen, kisebb kérdésekben össze is találkozik a két pályázó elképzelése.

Dörnernél  a fiatalabb korosztály elérése nemes cél, félő azonban, hogy a mostani művészvilág és média iránt érzett (óvatosan, óvatosan) féktelen gyűlölete (ahh nem sikerült) miatt ezt nem fogja tudni elérni. Egyetértek azzal, hogy kell olyan színház ahol a nemzeti megközelítés van előtérben, és ebbe akár Csurka is belefér (bár nem ismerem a műveit). Kérdés, hogy tud-e valóban olyan módon működni egy ilyen intézmény, hogy igazi értéket közvetít, megmozdítja mindenkiben a magyart anélkül, hogy megpróbálna a felszín alatt, vagy nyíltan gyűlöletre nevelni. Hiszek abban, hogy lehet. Vajon Dörner, ha már megkapta a lehetőséget ésszel él-e azzal, kezeli-e az indulatát, és olyan darabokat tűz-e műsorra, melyek a legjobb értelemben képviselik a klasszikus és kortárs nemzeti értékeket.
Erről most fölösleges vitatkozni, mert nem láthatjuk a jövőt, de a későbbiekben sem lesz egyetértés, egyik oldal majd felemelőnek látja azt, amit másik uszítónak, ahogyan az lenni szokott.

Az látszott Dörner írásából, hogy hisz a koncepcióban, és tudja, hogy ehhez nem feltétlenül lesz egyszerű azonnali, állandó közönséget találni. Az ebből fakadó bevételi hátrányra bedob pár érdekes elemet, például a diszlet és jelmez turkálóét, ahol azonban  kérdés hogy a színházak, és színészek eltérő méretei nem okoznak-e problémát (hihi).
Lehet rendeletben kéne szabályozni a színpadok dimenzióit, a színészekével egyetemben. Már látom is a felvételiket a színművészetin: Ön 176 cm, 74 kiló, a Nemzeti Színész Ruhatár (NSZR) alapján Önből remek Rómeó (figyelsz? alliterálok!) lesz.
A viccet félretéve szerintem a jó színész szinte bármiben, bárhol magával tudja ragadni a nézőt, ez nem az jelenti, hogy totálisan le kell degradálni az eszközárat, hanem azt, hogy egy új koncepció indulásánál akár működhet is az ötlet. Hosszú távon azonban káros, hiszen az eszközök túlzott körbeadása, elvesz az egyediségből, és összeségében a honi színpadi kép ( próbálj rá egységként gondolni ) szegényebb lesz.

Márta pályázata kapcsán sok mindent nem tudok leírni. Az jutott eszembe, hogy le lehet váltani igazgatókat, akár 13 év után is, ez sem kell  kihalásos rendszerben működjön. Akkor is ha az illető a Művészetek Völgye atyaúristene, akkor is ha nem gondolná, hogy bármikor kikaphatják a helyéről. Ha valaki 13 évig csücsül egy székben, a legritkább esetben marad innovatív, és lelkes, kényelmessé válik a pozícióban. Ez persze nem feltétlenül igaz Mártára, őt és munkatársait kéne kínvallatásra fogni, hogy kiderüljön. Az azonban tutinak tűnik, hogy anyagilag sikeresen viszi az Új Színházat hosszú ideje, van igény arra amit csinálnak. A pályázatban voltak pontok ahol azt éreztem, hogy Márta olyasmit is érintene, hogy a színház anyagi működőképességének érdekében alább kell adni a színvonalból, de bóvlitól mindenképpen elhatárolódik. Ennek megítéléséhez az Új Színház rendszeres látogatójának kellene lenni.

Konklúzió baszod, meg vélemény:
Érdekes, hogy az egész egész országnak határozott véleménye van, holott csak egy elhanyagolható töredékük  jár látott  a két pályázóhoz köthető intézményekbe. Új Színház, Forrás Színház.

Talán nem érdemes működő rendszereket teljesen szétkapni, főleg több száz milliósakat nem. Inkább pár tízből állami ingatlanokban elindítani az új koncepciókat, hogy az életképességük kiderüljön. Ha a döntéshozók lelkületéhez, szellemiségéhez valóban közelebb áll egy új megközelítés, akkor vonjon el forrást a már meglevő kevésbé szimpatikus elemektől, és abból szponzorálja az újat, így egymás mellett párhuzamosan futva versenyezhetnek.

A szakmai zsűriben is valaki haverjának az haverja ül, ezért ha két hasonló fajsúlyú pályázat érkezett volna be, akkor a zsűri figyelmen kívül hagyása nem lenne ekkora blama.

Tehát nálam ami döntő: 400 miller vs 19 oldal. Nekem ez gyanús. Megint egy lepasszolt zsíros pozíciónak tűnik. Az ilyesmit utálom minden esetben, legyen a nyertes bármelyik oldal. A politikai elit korruptsága sosem múlik el, legyen szó tópart kaszinóvárosokról, bkv-s végkielégítésekről, borgazdaságokról, vagy színházigazgatói székekről.


 

Ilyenkor szoktak valami ars poeticát írni? Én fogok. Menet közben beeshet pár közhely, meg triviális téma is talán, de egy alapvetésnél nehéz elkerülni ezt.

Szerintem három dolog miatt érdemes blogolni. Az egyik, ha valamilyen témában spíler vagy, és szívesen megosztod a tudásod egy részét másokkal. Második, hogy informálsz. Harmadik, hogy véleményed van, és vagy annyira egoista, hogy az gondolod ez bárki mást is érdekel rajtad kívül. Ez a blog az utóbbi kategóriába tartozik, annyi eltéréssel, hogy nem tudom, a véleményem érdemes-e a bármilyen szintű publikálásra. De leszarom.

A vélemény vitát szül. A vitáról meg van véleményem. Amolyan első poston belüli első bejegyzés.

Aki ebben a világban él az tudja, hogy az emberek 95%-ával véleményt ütköztetni annak reményében, hogy meggyőzöd a saját igazadról teljesen felesleges.
Aki viszonylag sokat netezik, az tudja, hogy ez, online környezetben még inkább így van.

Mert az embereknek más a neme, a vallása, a színe, a családi háttere, és van aki szereti a spenótot, és van aki meg nem. Egy kor felett a legtöbbünk végtelenül begyöpösödött, és túl önelégült ahhoz, hogy befogadja a másik mondandóját.
A vitapartnerek a legritkább esetben állnak közel egy szinten intellektuálisan, vagy tájékozottságban. Az emberek nagy részének nincs meg képessége a vitára, nem tud jól érvelni, nem képes hosszú, több lépcsős logikai okfejtéseket követni, ezért pár perccel/posttal később visszatér a vita olyan pontjához, amit már előzőleg érintettek a vitázó felek. Így kerengünk naphosszat.
Nincs olyan forrás, amit mindenki elismer hitelesnek, tehát az érveléseket nem lehet alátámasztani adatokkal.
Aki kifogy az érvekből - vagy csak elfárad, elunja - az személyeskedni kezd, végül a helyesírásra mutogat, vagy csak anyázik párat, mielőtt lelépne.
Ezek vagyunk mi az interneten, és valós életben. Mindannyian bakaphattyuk. Pont így, igen.

Mi a szarért indítom ezt a blogot akkor?
Egyrészt önös érdekből, hogy legyen egy piszkos kis szeglete netnek, ahova én hordom be a saját agymenésemet. Ez a saját kis szemetesdombom. Kukurikúrva anyád!
Másrészt, mert ha nem is ismerjük el, vagy akár észre sem vesszük, minden beszélgetésnél, vitánál van rá esély, hogy az agyunk leghátsó szegletében azért átbillent pár bitet. Ritkán fontosakat, és nem is mindig úgy ahogy a vitapartnerünk szerette volna, de mégis.

Miről fog szólni?
Nincs tervben, hogy a bejegyzéseimet egy adott téma köré fogom felépíteni, ha valamit mégis ki kellene emelni, akkor azt mondanám, arra keresem a választ, miért és hogy tesszük egymás, és a magunk számára élhetetlené a családunkat, településünket, a hazánkat, a világunkat. Politika, közélet, filmek, zenék, infós cuccok, néha sport. Ezekre lehet számítani a kétsoros böffentésektől, a hosszú szófosásig változó terjedelemben.

És még:
Nem lesz válogatott, díszes beszéd itt, én nem kívánom tiszteletben tartani a bunkó kedves olvasót, neki sem kell engem. Ha véletlenül erre tévedtél, és van véleményed, akkor bökd ki.
A hozzászólások kapcsán: ha csak szimplán trágár vackot írsz, amiben nincs mondanivaló, nyelvi lelemény, humor, vagy egyéb használható momentum, akkor kukázom.